Hétvégi tűnődések

Emberi gondolkodás szerint, teljesen logikusnak tűnne, hogy Jézus a feltámadását követően elégtételt vegyen árulóin és gyilkosain. Hiszen azt tapasztaljuk, a történelem nagy csatáira visszatekintve, hogy a győzelem után mindig megtorlás, „igazságtétel” következett. A veszteseket – vagy annak kikiáltottakat – kegyetlenül megbüntették, ezzel elültetve a későbbi békétlenség és gyakran háborúk magvait…

Ha bármilyen sérelem ér, amint megtehetem, arra legalább hasonló módon válaszolni kell – elve jelentősen megnehezíti az emberi sorsot. Aki nem eszerint „működik”, az különc és idegen. Jézus azonban a békesség ígéretével jelenik meg tanítványai között. Megajándékoz bennünket a kiengesztelődés súlyosan szép lehetőségével. Erre minden brutalitás és árulás után csak a győztes fél lehet képes, aki a legyőzött számára is megadja az újrakezdés magasabb „minőségű” lehetőségét.

A Feltámadott így lesz Megváltó, bűneink terhének váltsága. Sebzett oldalát és sebhelyes végtagjait szemlélve, lelkiismeretünket mardosó kérdések sorjáznak előttünk: vajon mennyi be nem tartott ígéret, igaztalan gyanúsítgatás, előítélet, szeretetlenség terheli a mi szívünket is. A békétlenség korában, a különböző feszültségforrások töréspontjaiban nehéz higgadtnak maradni. Ám, aki mindig alkalmasabb pillanatra vár, az végül belerögzül saját csapdájába. Ugyanis a megváltás lehetőségénél nagyobb kegyelmet senki és semmi nem adhat…

Lássuk be, az erőszakra újabb erőszak nem lehet megnyugtató válasz, hisz az csak újabb erőszakot szül. Valakinek meg kell törnie a rossz, az adok-kapok ördögi körét.

„Békesség nektek!” – a gyűlölködés, fenyegetődzés, köpködés korában megdöbbentően hangzik e köszöntés. S hirtelen nem is tud mit kezdeni vele az az ember, akit a közös gyűlölet fűz másokhoz. Tehetetlenségükről tesznek tanúbizonyságot azok, akiket a kicsinyes bosszú valami ellenében és nem pedig valaminek az érdekében gyenge szálakkal tart össze…

Az ember hitetlenségből, izomerőből még semmi maradandót sem alkotott. A halálnak csak a feltámadás adhat értelmet. A kereszt alakú bitó pedig a kiengesztelődött szeretet által megdicsőül, s nem a pusztulásnak, hanem az üdvösségnek lesz eszköze…