Hétvégi tűnődések

Hova vezet, ha képtelen az ember a bölcsesség erejével és a szó eszközével megoldani égető problémáit? Vajon mivé fajulhat egy-egy konfliktus, ha a gyűlölet szétfeszíti azokat a közösségi kereteket, ahol lángjait ki lehetne és ki is kellene oltani? Gondoljunk a jelenleg is zajló, már-már polgárháborúvá fajuló tengerentúli „megmozdulásokra” vagy a folyamatos és egyre brutálisabb keresztényüldözésekre; azokra az ártatlan áldozatokra, akiknek az égvilágon semmi közük a helyi nemzeti(ségi) és politikai sérelmekhez. A földön sokfajta betegség gyógyítható, valahogy minden válság kezelhető, egyedül a halálra, kivált a bűn, illetve gyilkosság által kioltott életre nincsen orvosság. Erről mindig megfeledkezik az, aki arra vetemedik, hogy fegyvert fogjon a kezébe…

A „háló” előbb-utóbb bekeríti az embert, akár a halakat Jézus példabeszédében. „Hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenfajta halat bekerít. Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják. Így lesz a világ végén is: mennek az angyalok, kiválasztják a gonoszokat az igazak közül és tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.” (Mt.13/44-50.)

Mindegy tehát, ki melyik oldalon áll: agresszor vagy áldozat, a hálót teljes bizonyossággal kivetik. Az egyéni ítéletet senki sem kerülheti el. Ahogy a halászok a halakat, úgy fogják az angyalok kiválogatni az igazakat és a gonoszokat. Az ég felé, bosszúért kiáltó történések nemcsak bennünk hagynak – heg nélkül beforrni képtelen – sebeket, de azt a szeretetet is megsebzik, mellyel Isten viszonyul az általa teremtett világhoz. (A büntetés, ha a bűnös bocsánatot is nyer, egyetlen esetben sem marad el.)

A példázat örök sorsunkra hívja fel a figyelmet, melyet megelőz és eldönt az úgynevezett egyéni vagy külön ítélet. Hogy mikor szembesülünk a „kivetett hálóval” – nem tudhatjuk előre. Mindenesetre érdemesebb lenne életünket úgy kormányozni, hogy bármikor is érkezzen az „osztályozó” angyali kar, készen találjon bennünket, azaz az „igazak” közösségébe kerülhessünk…