Kovács András blogja

2015.05.17. 00:59

HÉTVÉGI TŰNŐDÉSEK

Jelenléte nem virtuális, valóságos

„Az Úr Jézus, miután szavait befejezte, fölment a mennybe

és az Isten jobbján foglalt helyet.” (Mk.16/19.)

 

A búcsúzás megélése kapcsolataink fokmérője, s valamilyen szinten emberi végességünk, esendőségünk megjelenítője is. Általa tud - sajnos általában csak utólag - felértékelődni az együtt töltött idő. Ezért minden egyes könnyes elválás felhívja a figyelmünket közösségben megélt idő tiszteletére és megbecsülésére. Nyílván a búcsúzás annál fájdalmasabb számunkra, minél fontosabb személytől kell elköszönnünk (még akkor is, ha csak hosszabb vagy rövidebb időre). Ugyanakkor nehéznek tűnhet e sajátos helyzet (helyes) megélése, hiszen minden egyes alkalommal úgy érezzük, mintha valami „el nem ért”, valami sajátos űr maradna bennünk…

Azon az „áldozócsütörtöki” napon valószínűleg mindez ott bujkálhatott az apostolok szívében is, amikor Mesterük elbúcsúzott tőlük és visszatért a mennybe. (Vö.Mk.16/19-20.)

Az Úr fizikai jelenlétéhez szokott tanítványok éppen úgy küszködtek az üresség érzésével, mint mi, amikor hozzánk különösen is közel álló szerettünket veszítjük el. Azonban lassan megértették, hogy a Mesternek emberként el kellett közülük távoznia, hogy aztán Istenként továbbra is velük maradhasson. Ezt megértve és szavaira visszaemlékezve mégis örömmel tértek vissza Jeruzsálembe. Később maguk is rádöbbenhettek, hogy Jézus jelenléte nem valamiféle „virtuális valóság”, mert nem csupán eszméiben van jelen, hanem nagyon is valóságosan. Egyszerre bennük és általuk. Így aztán a közös emlékek és Jézus ígérete nem nosztalgikus melankóliába taszította őket, hanem új lendületet adott és valóságosan megtapasztalható jelenléte pünkösd után vált gyümölcsözővé igazán. Példájuk és hűségük nyomán sokakban született meg ugyanaz a szilárd hit…

Meglehet, a mi életünkből is az a „jeruzsálemi út” hiányzik, mely – a fájdalmat nem csupán vígasszá, hanem reményteljes jövővé alakítja bennünk - a szomorúság és üresség érzése ellenére végül mégis örömmel ajándékozza meg az embert. Minden egyes napon, ígéretéhez híven, jelen van közöttünk az Úr: házastársunk, családtagunk, gyermekünk, diákunk, munkatársunk… hordozhatja számunkra; a templom hűvös csendjében, de az is lehet, hogy a természet harmóniája és szépsége által szólít meg bennünket…

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában