Kovács András blogja

2015.02.21. 22:43

Hétvégi Tűnődések

A böjt egyszerre önvizsgálat és küzdelem

„Ezután a Lélek kivitte őt a pusztába.” (Mk.1/12.)

 

A folyamatos hangzavarban élő ember irtózik a csendtől. Vagy inkább nem tud vele igazán mit kezdeni. Valamilyen „kütyü” mindig a kezében, illetve a fülében van. Többen – legfőképp a fiatalok - azt mondják, zavarja őket a csend. Egy valószerűtlenül felgyorsult világban, tényleg, mit is lehet kezdeni a csenddel? A teljesítménykényszerben szenvedő számára csupán elvesztegetett időt jelent. Vajon miért van az, hogy többen félünk a csendtől? Talán attól tartunk, ha megállunk, ha nem nyüzsgünk, ha kivesszük a fülhallgatót, ha kikapcsoljuk okostelefonunkat, zenelejátszónkat, laptopunkat, televíziónkat stb. és az „ordító” csendben kénytelenek leszünk magunkra figyelni, valami nem várt dologgal fogunk szembesülni…

Mielőtt Jézus elkezdte volna nyilvános működését, megkeresztelkedését követően a Lélek a pusztába vitte. Negyven nap maradt ott, miközben megkísértette a sátán. „Vadállatok közt élt, de angyalok szolgáltak neki.” (Vö.Mk.1/12-13.)

A puszta már csak olyan hely, ahol – így farsang után az álarcok lehullnak és - könyörtelenül szembesülhetünk valódi arcunkkal. A homlokunkon porladó hamu, mint a mulandóság mementója, figyelmeztet – ha csak lélekben is –, kinek-kinek rá kell találnia arra az ösvényre, mely a böjti pusztaságba vezet, hogy aztán onnan megtisztultan, jobb emberként térhessen majd vissza…

Böjt a lélek csendjében megélt, befelé forduló önvizsgálat. De küzdelem is egyben, hiszen minél erősebb elhatározásunk, a kísértő annál könyörtelenebb módon igyekszik megtalálni gyenge pontjainkat. Az ösztön, mint fékevesztett vadállatok serege, teperné le az embert. Ezért a „pusztában” valójában önmagunkat kellene legyőznünk. Ebben segít a lemondás: böjtöltessük a szánkat – ne hagyja el annyi fölösleges és bántó hiábavalóság; böjtöltessük a szemünket, hogy ne csak a felszínt, hanem a lényeget is lássuk, ne csak a negatív dolgokra figyeljünk, de képesek legyünk – elsősorban egymásban – meglátni a jót; böjtöltessük a fülünket (főként a fiatalok), merjük kivenni a fülhallgatót, hogy meghallhassuk a lelkiismeretünkön keresztül érkező isteni szót…

Ha képesek leszünk megtalálni csendünk, lemondásunk értelmét, újfajta felismeréssel gazdagodhatunk: az eldurvultnak hitt világban is felfedezhető az angyali, a jó, mely elsősorban az ember lelkében szeretne gyökeret ereszteni maradandó módon…

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában