Kovács András blogja

2014.12.22. 00:22

ADVENTI TŰNŐDÉSEK IV.

„Az Úr szolgáló leánya vagyok: történjék velem szavaid szerint.” (Lk.1/38.)

Amikor az adventi idő betelt, s a képzeletbeli adventi koszorún már mind a négy gyertya lángolt, Isten elküldte angyalát Názáretbe. A názáreti fiatal leány, Mária Istenre hagyatkozása lett a mi üdvösségünk alapja. Isten kegyelme nem hozott számára rögtön földi boldogságot. Elsőként szülei, majd a jegyese, József szomorú értetlenségével kellett szembesülnie, aztán sokáig követték még az utcán rosszalló tekintetek. (Nem értették, hogyan lehet a váratlan áldott állapot Isten kegyelme.) S mire minden „tisztázódott”, jött az újabb próba: a szülés előtt néhány nappal a hosszú út, majd a betlehemi hajléktalanság - s ez még csak a kezdet volt...

Hasonló bizalomtól kellene mindjobban fényesednie az adventi szívnek. De vajon fénylik-e a mi lelkünk? Merünk-e hinni, bízni? Lassan betelnek várakozásunk napjai, de ahelyett, hogy az öröm teljesedne be életünkben, egyre inkább a fáradság érzése uralkodik el rajtunk. Az ajándékvásárlás koloncával járjuk a giccses forgatagot, kapkodunk az ünnep előtti utolsó napokban is. Így aligha lesz lehetőségünk, hogy megtapasztalhassuk az Istenre hagyatkozás örömét, a fényesedő lélek derűjét…

E napok meghittségét eltapossa a lökdösődő embertömeg, ami a bevásárlóközpontok árukészletétől várja saját kreativitásának felébredését. (A legtöbben aztán mégis olyasvalamit visznek haza, amit maguk sem tartanak értékesnek.) Sok ember életében az ajándékvásárlásnak/készítésnek örömét már régóta a bosszúság váltotta fel. Elkopott mögüle a szeretet, az értékét pedig a vásárláskor kifizetett összeg határozza meg.

Hol van Mária boldogságának adventi visszatükröződése? Hová tűnt a földről az a bizalom, amely a keresztúton is folyton ott lüktetett anyai szívében. Aki képes nyitott szívvel, szeretetben, Istenben bízva várni, azt hite megtartja még a legsötétebb napokon is. Akiben viszont nincsen meg ez a hit, annak adventi várakozása is „gyümölcstelen” marad. Olyan lesz, mint a tiszavirág: ma nyílik, s mire lenyugszik a nap már híre-hamva sincs...

Istennek semmi sem lehetetlen! Legyen előttünk a példa Mária! Hagyatkozzunk a kegyelemre, s próbáljuk meg oly módon kiemelni a hétköznapok közül az ünnepet, hogy az képes legyen bennünket is magával ragadni, lehetőleg maradandó módon...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában