TŰNŐDÉSEK

/* Style Definitions */

table.MsoNormalTable

{mso-style-name:"Normál táblázat";

mso-tstyle-rowband-size:0;

mso-tstyle-colband-size:0;

mso-style-noshow:yes;

mso-style-priority:99;

mso-style-parent:"";

mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;

mso-para-margin-top:0cm;

mso-para-margin-right:0cm;

mso-para-margin-bottom:10.0pt;

mso-para-margin-left:0cm;

line-height:115%;

mso-pagination:widow-orphan;

font-size:11.0pt;

font-family:"Calibri","sans-serif";

mso-ascii-font-family:Calibri;

mso-ascii-theme-font:minor-latin;

mso-hansi-font-family:Calibri;

mso-hansi-theme-font:minor-latin;

mso-fareast-language:EN-US;}

„Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát,

vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem.” (Lk.9/23.)

Szó szerint letaglózott bennünket a nyár. A hirtelen jött és azonnal rekordokat döntő kánikula alaposan próbára tesz gyermeket, felnőttet - fiatalt és időset egyaránt. (Viszont az árvíz és a belvíz által okozott sebek gyógyulásában segíthet.) 

„A bajban ismerszik meg az igazi barát” – szól a régi mondás. Ugyanis az az általános tapasztalat, hogy a nehézségek és a megpróbáltatások meglehetősen leszűkítik azok körét, akikre számíthatunk. Az emberi kapcsolatok többségét – a korszellemnek megfelelően - a haszon határozza meg és csupán addig tartanak, amíg „nyereséget termelnek”. Mihelyt nagyobbnak ítéltetik a befektetett energia, mint amivel az eredmény kecsegtet, rövid időn belül zátonyra futnak. Már csak ezért is volt világraszóló gyönyörűséges csoda, amit a háborgó Duna hívott elő a szürkének és érdektelennek bélyegzett társadalmunkból. Hiszen minden várakozást felülmúlt az a soha nem látott – és legyünk őszinték: a magyar mentalitástól hosszú idő óta oly idegen – összefogás… Önzetlen és áldozatos munkájukkal sokan, nagyon sokan igazolták az evangéliumi tanítást: Jézus követése nem a kényelmes sétautak árnyas fái alatt zajlik, nem is csupán a templomok tömjénillatú liturgikus tereire korlátozódik. Kereszthordozás ez a javából! Aki a nyomába bátorodik, annak tudatosan kell vállalnia életre szóló módon ezt a terhet, mely a mindennapok felemelő és kevésbé felemelő pillanataiban egyaránt a vállaira nehezül.

Krisztus-követőként sohasem lehetünk kényelmesek, hiszen bizonyos értelemben meg kell tagadni emberi természetünket, mely ösztönösen a praktikus, illetve minimális veszteséggel járó megoldásokat részesíti előnyben. Tulajdonképpen erre utal maga Jézus is, amikor követésének feltételei között elsőként a kereszthordozást fogalmazza meg (vö. Lk.9/23-27.). Ez a kereszt sokféle formát ölthet: a természeti katasztrófa következményein túl lehet betegség, akár egy családtag rossz szokása, vagy éppen kevésbé szimpatikus munkatársunk, főnökünk, akit kénytelenek vagyunk elviselni…

Azonban ennek a keresztnek van egy páratlan tulajdonsága, ha megtanuljuk elfogadni, sőt, szeretni: megtapasztaljuk, hogy valójában különös erő és kegyelem forrása lehet. Bajban erősségünk, kilátástalanságban reménységünk – szabadításunk és üdvösségünk. Nemcsak Jézushoz, de egymáshoz is kapcsolja életünket.

Krisztus pedagógiája, a kereszt pedagógiája egyszerre ajándék és áldozat. Az igazán hűségeseket nem elszakítja, hanem még szorosabban összefűzi s lelkiekben biztos támaszuk a megpróbáltatások idején…