Tűnődések

„Ti adjatok nekik enni!” (Lk.9/13b.)

A küldetésükből visszatérő apostolokkal Jézus egy magányosnak tűnő helyre vonult, hogy meghallgathassa beszámolóikat. Ám a fellelkesedett nép ezt megneszelte és a tömegesen vonult hozzá. Barátságosan fogadta őket, beszélt nekik Isten országáról és meggyógyította a betegeket. A sokaság egész nap kitartott mellette. Estefelé tanítványai kérlelni kezdték: „Bocsásd el a népet, hogy ennivalót vehessenek maguknak és szállást keressenek, hisz itt elhagyatott helyen vagyunk.” Jézus válaszával meghökkenti az apostolokat: „Ti adjatok nekik enni.” A két hal és az öt cipó a minden bizonnyal több mint tízezer fős tömeg számára semmiségnek tűnt, ám Jézus megszaporította a kenyeret. Így miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosár kenyérmaradékot is összeszedtek. (Vö. Lk.9/10-17.)

Akire mások sorsát bízták, s aki igazán felelősséget vállal a rábízottakért, az szorult helyzetekben sem hagyja magára övéit. Bizony, mennyire idegen a mai világtól ez a felfogás, ahol a szolgálat sokszor egyet jelent az „uralkodással”, a felelősség az egyoldalú érdekérvényesítéssel... 

A katolikus egyház holnap üli Úrnapját, amikor a Szent Kenyérben, azaz az Oltáriszentségben megtestesülő Úr Krisztust ünnepélyes körmenetben viszi a templom falain kívülre. A négy égtájat szimbolizáló, zöld ágakból készített sátornál esdi a hívő nép az értünk önmagát feláldozó kegyelmes Isten áldását az egész teremtett világra. Bár sokan – még a katolikusok között is akadnak, akik – megkérdőjelezik a Krisztusi Kenyér természetfölötti, szentségi jellegét – sőt, tiszteletét egyenesen bálványimádásnak titulálják egyesek -, ennek ellenére a történelem folyamán – egészen a legutóbbi időkig - számos csodálatos esemény kapcsolódott a búzalisztből készült, Krisztus testét rejtő hófehér ostyakoronghoz.

Úrnapjának minden ember számára van üzenete. A mindennapok helytállását csak a rendszeres szellemi-lelki táplálék biztosíthatja. Kicsit azonban nekünk is „kenyérré” kell válni, hogy egészen odaadhassuk magunkat. Ezért egyáltalán nem mellékes, hogy milyen szellemi, erkölcsi táplálékot fogyasztunk, milyenek az „étkezési szokásaink”? (Egyébként az sem mindegy, hogy a gyomorba mi kerül). A helyes „táplálkozásban” kíván társunk lenni Jézus, az „Örök Élet kenyere”. Mert a kizárólag önmagában bizakodó ember sajnos nemcsak kenyér lehet, hanem méreg is. Nemcsak életet, hanem halált is terjeszthet maga körül...

Még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is hordoz üzenetet számunkra a kenyérszaporítás csodája: Jézus megmutatta, hogy tudja és akarja táplálni azokat, akik hitet és üdvösséget keresnek nála, neki van hatalma a kenyér és a világ dolgai felett...