Kovács András blogja

2013.04.22. 20:47

TŰNŐDÉSEK

Kettős valóság

„Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem.” (Jn.10/27.)

 „Az utóbbi időkben kijut a katolikus egyháznak: botrány botrány hátán papi körökben, a pápa sem bírta, lemondott, az új pedig szemmel láthatóan nem találja helyét a Vatikánban…” – sajnálkozott a minap valaki a „pálya széléről”, azaz az egyházon kívülről. S mi tagadás, a felszínes szemlélő, illetve ha valaki csupán a médián keresztül látja a dolgokat, könnyen a fenti megállapításra juthat. Sokan elfelejtik, vagy talán nem is tudják, hogy az egyház több mint egy szervezet, hiszen minden más emberi közösségtől megkülönbözteti kettős valósága, azaz isteni és emberi dimenziója. S míg az előbbi tökéletes és változatlan, addig az utóbbi nagyon is esendő és emberi, mely valamilyen módon mindig „leképezi” korát. Talán ez is hozzájárulhat hitelességéhez – hiszen e világi keretek között igyekszik betölteni küldetését – így az ember benne újra és újra felismerheti önmagát, miközben szüntelen élhet a megújulás lehetőségével…

Jézus példázataiban a tanítványaival és követőivel való bensőséges kapcsolatát gyakran szemléltette a nyáj és pásztora hasonlatával. Személyét a jó pásztoréval azonosította. Hogy megérthessük tudnunk kell, abban a korban a pásztor nem harapós kutyákkal és ostorral terelte nyáját, hanem elől ment és közben énekelt, a juhok pedig nyugodtan, legelészve követték a hangja nyomán. Ezt csak az európai kultúrkörből igyekeztek egyesek a bárgyúsággal azonosítani. Valójában azonban itt kölcsönös bizalomról, bizonyosságról van szó, mert a nyájhoz tartozó a sokféle hang közül is képes volt „kihallani” pásztorát és csak őt követte (vö. nem hagyta „megvezetni” magát)…

Minden botrány és negatív megítélés ellenére, a Jó Pásztor gondoskodik nyájáról és pásztorokat is rendel bárányai mellé. Pontosan annyit, amennyire szükség van. A hívó szó azonban nem mindig talál visszhangra, sokszor elnyomja a világ nyüzsgése. (Ez viszont mindanyiunk felelőssége!) „Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem. Én örök életet adok nekik: nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből.” (Jn.10/27-29.) Ez olyan garancia, melyben ma sincsen oka kételkedni az embernek. Ám nem szabad elfelednünk, hogy pásztoraink is emberek, így ők is esendők. Vannak közöttük ragyogó példák, ám minden korban akadtak, akiket jobban magával ragadott a világ, s talán időnként méltatlannak is bizonyultak. Úgy tűnik, ma mindez fokozottabban igaz! Mégis óvakodnunk kell a vad általánosítástól. Ugyanakkor a bukás nem szükségszerű, mert a Jó Pásztor kegyelmes szeretettel megtartja övéit. Ezért a világ romlottsága sohasem lehet ok arra, hogy bárki is nyakig merüljön az erkölcsi szennyben és mocsokban...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában