Kovács András blogja

2013.03.09. 22:31

HÉTVÉGI TŰNŐDÉSEK

Hazatérés, megtérés

„Fölkelek és atyámhoz megyek.” (Lk.15/18.)

Legtöbbször akkor jutunk el a dolgok igazi lényegének a felismeréséhez, amikor már semmi befolyással sem rendelkezünk felettük. Ezért aztán szinte mindig múlt időben beszélünk jóról, szépről, boldogságról. A jelen pillanat észrevétlenül kifolyik a kezeink közül. Így folyton elégedetlenséggel vagy a hiábavalóság érzésével kell megküzdenünk, miközben esetleg már zsákutcába kanyarodott életünk. Vajon létezik-e visszaút? Rossz időben meghozott rossz döntéseink vajon végérvényesen megpecsételik-e sorsunkat? Amikor a fénytelenné fakult hétköznapok és a hosszú, álmatlan éjszakák monoton egymásutánja közben rádöbbenünk: nincs tovább, életünk mélypontjához érkeztünk – vajon mi következik? A csúfos vég, vagy esetleg feldereng előttünk a kegyelmes újrakezdés lehetősége?

Az evangéliumok talán legszebb példázata a tékozló fiú megrendítő története. Benne mutatkozik meg a legszemléletesebben Isten atyai, irgalmas szeretete. Tanulságos módon mutatja be az ember útját, aki egyre távolabbra kerül az atyai háztól. A drasztikus, minden hidat felégetni kívánó elszakadás azonban csak rövidtávon kecsegtet sikerrel: amint elfogy a pénz, elfogynak a barátok, eltűnik a csillogás is. Hirtelen a kemény realitással találja magát szembe az ember, s egyszeriben felértékelődik és hiányozni kezd mindaz, amit azelőtt nagyvonalú könnyedséggel a háta mögött hagyott. Az „örök alapséma” szerint kétféle megoldás létezik ilyenkor: keserű letargiába esik és elveszik, vagy Isten irgalmas szeretetébe kapaszkodva szakít addigi életével, azaz megtér az ember. A tékozló fiú - bár tele van kétségekkel, hogy vajon maradt-e még számára hely az atyai házban -, ha csak béres lehet is, de elhatározza – hazatér. „Fölkelek és atyám házába megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.” Tudja, most már teljes bizonysággal érzi, hogy csupán szolgaként is sokkal jobb sora lesz odahaza, mint gyökértelenül és reménytelenül a bűn mocskában kiszolgáltatottan fetrengeni. S minden számonkérésre, büntetésre elkészülten igazi meglepetés várja. Atyja már messziről meglátja, megesik rajta a szíve és elébe siet. A nyakába borul és megcsókolja. Igazi örömünnep következik. A tékozló fiú hazatért. (Vö. Lk.15/11-26.)

Úton vagyunk. Makacsul és büszkén hátraszegett nyakkal útban a nagyvilág felé, akiket nem hat meg a hátuk mögül hallatszódó sírás; vagy éppen lehorgasztott fejjel, csonttá és bőrré aszottan, a poklok poklát megjártan, de igaz bánattal hazafelé…

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában