2012.12.05. 08:22
ADVENTI ÜZENET - december 5. szerda
„Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön.” (Iz.25/8.)
Ha a realitás érzék mást is sugall, titkon reménykedik az ember. Reménykedik a könnyeket felszárító, eljövendő „boldog békeidőkben”. Isten újjáalkot mindent – általunk és bennünk, ha megnyitjuk előtte életünk kapuját. Isten áldásával kísért, boldog jövőt várni úgy, hogy közben következetesen elzárkózunk előle: képmutató és hiábavaló dolog...
Egymás sorsának megkeserítői, boldogulásunk akadályai mi, magunk vagyunk. Isten készen áll rá, hogy utunk végén letöröljön szemünkről minden könnyet. De vajon jó úton járunk-e? Egyéni sorsunk alakulásában szerepet kap-e az isteni hajlék, azaz képesek vagyunk-e lelkileg is megújulni? Nagy és fontos kérdések ezek, s ha hitelesen akarunk adventi utunkon továbblépni, nem árt, ha őszintén válaszolunk…
