Hétvégi tűnődések

A „művelt világ” talán legnagyobb tragédiája a békétlenség és az egyetértésre való képtelenség, melynek következtében nem tud felelősen dönteni a jövőjével kapcsolatban sem. Így aztán újfent különböző egyéni, illetve alantas csoportérdekek ássák alá a jólét és megbékélés lehetőségeit. Ez a fajta megosztottság sajnos nem mindig áll meg a családi otthonok küszöbe előtt. Az ellentétek tovább éleződnek: a fehér mindig irritálja a feketét, ahogy a világos a sötétet, a jobb a balt… E két erő harcában lassan (fel)őrlődik az ember, aki eredendően szebbre és jobbra hivatott. Bár – azt mondják - az emberért dúl ez a sajátos háború, azonban már régen nem rólunk szól. Határtalannak bizonyul az a kicsinyesség és gonoszság, mellyel naponta szembesülhetünk…

Amikor egy alkalommal, útban Kafarnaum felé, Jézus ismét elkövetkezendő szenvedéseiről beszélt tanítványainak, megemlítette: „Az Emberfia emberek kezére kerül és megölik, de halála után harmadnapra föltámad.” (Mk.9/31.) Azaz szenvedéseit és halálát a belátásra képtelen, sebzett lelkületű ember okozza. Ám minden gonoszság ellenére sem a halál lesz a végső megoldás, hanem a győzedelmes (örök)élet.

Sokan valamilyen látványos, külső beavatkozásban bíznak, mely egy csapásra megoldja problémáinkat és megváltoztatja az életünket. Isten azonban nem akaratunk ellenére, hanem általunk, velünk együttműködve kívánja üdvözíteni a világot. A lelki, fizikai és szellemi nyomor, a békétlenség és szeretethiány a mi közreműködésünk nélkül aligha fog megoldódni. Ha csak azon siránkozunk, hogy milyen romlott világban élünk, de jottányit sem teszünk – legalább szűkebb pátriánkban – annak érdekében, hogy ne így legyen, a Jézus-korabeli álszent farizeusokéhoz hasonlít „aggódó igyekezetünk”.

Nemcsak az Emberfia került emberek kezére, hanem az Úristen naponta egymás kezébe adja sorsunkat. Azonban mi a hiábavalóság, irigység és káröröm vegyes érzésével küzdve keserítjük meg egymás életét. Igazán boldognak érezheti magát az, aki olyan környezetben él, ahol az őszinte felebaráti szeretet, megértés és segítőkészség uralkodik.

Megfordult-e már valaha is a fejünkben: a Gondviselés lehet, hogy éppen a mi közreműködésünk által szeretne mások életébe, napjaiba színt vinni vagy esetleg sorsukon változtatni? Talán rossz nézőpontból közelítjük meg a dolgokat? Minden bizonnyal ez lehet az oka, bár magunk is sóvárgunk utána, mégis gyakran éppen a mi kezeink között vérzik el a szeretet…