Kovács András blogja

2012.06.04. 10:34

Trianon

Trianon – örökké fájó, égő seb a magyarság szívén, viszont örökre szégyen marad a világ lelkiismeretében.

Sokat mondó a tény, egészen 2010-ig kellett várnunk, hogy a Magyar Országgyűlés történelmünk legszomorúbb tragédiájának évfordulóját, június 4-et nemzeti emléknappá (nemzeti összetartozás napja) nyilvánítsa. Különösen az utóbbi évtizedekre igaz, a közgondolkodás, a közélet, a politika többször is „aláírta” Trianon gyalázatát. Így bizony mi, magunk – kilencvenkét év múltán – is trianoni időket élünk. „Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt késsel a torkán egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás” – Delcassé, akkori francia külügyminiszter kommentálta így a velünk történeteket, melynek mondanivalójához ma sem férhet kétség…

Talán a béketárgyalásokra meghívott magyar küldöttség 1920. január 7-én, amikor Párizsba érkezett, maga sem sejtette, milyen végzetes módon zárulnak az események. Talán kevesen tudják, hogy a delegációt azonnal egy szállodába internálták és ott házi őrizetben tartották, így nem is vehettek részt a konferencián. Csak 1920. január 16-án – a béketervezet végleges lezárását követően – nyílt lehetőség arra, hogy a magyar küldöttség is előadhassa álláspontját. Ekkor tartotta meg gróf Apponyi Albert a békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt híres „védőbeszédét”. Persze senkit sem hatottak meg a magyar gróf szavai. Viszont akadt két ember - Drasche-Lázár Alfréd és Benárd Ágoston– aki 1920. június 4-én aláírta a szégyenteljes diktátumot. Így történhetett meg Magyarország végzetes és brutális megcsonkítása és mindennemű kifosztása. Testének amputált tagjait felhasználva létrejött Ausztria, Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia. Aztán hét évtizeddel később bebizonyosodott, hogy ezek a kreált államok nem életképesek, békességben vagy háborúban, sorban felbomlottak. Ma már csak Ausztria és Románia létezik még a trianoni szerződés által Magyarország területéből részesülő államok közül.

Az igazsághoz tartozik, hogy a szerződést diktáló nagyhatalmak közül az Amerikai Egyesült Államok sohasem ratifikálta a megállapodást. Nagy Britanniában és Franciaországban is erős ellenállás kísérte jóváhagyását. A francia parlamentben azzal véglegesítették, hogy a Millerand-féle kísérőlevél (amelyet mi Fouchet-jegyzék néven ismerünk) lényeges módosításokra és enyhítésekre ad lehetőséget. Londonban már a húszas évek elején kampány indult a revízió érdekében. Ennek első számú szószólója Lord Rothermere volt. Az is igaz, hogy a történelmi igazságszolgáltatás – elviekben sokáig fennmaradt - lehetőségével azonban érdemben sohasem éltünk! Talán mert azóta sem érvényesülhetett (országhatárokon belül sem!) magyar érdek igazán. Delcassé miniszter úr jövőbe látó módon és pontosan fogalmazta meg problémáink gyökerét, a magyarok balsorsának okát…

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!