Kovács András blogja

2011.12.24. 19:27

Hazasietünk – hazasietnénk…

„Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” (Lk.2/12.)

Havas utak kanyarognak zúzmarás erdőkben - fenyvesek alszanak csöndes dunna alatt -, vajon melyik vezet Betlehembe? Mert akár hogyan is, mire ránk borítaná sötét palástját az este, meg kellene érkeznünk. Ám az is lehet, hogy közelebb van, mint gondolnánk? Aztán, ahogy tépelődünk, pásztorok jönnek velünk szemben: mosolyogva - számukra betelt az advent. Őszinteségük, örömük, melyet lelkükben hordoznak és tekintetükkel sugároznak, bennünk is vágyat ébresztenek...

Elbűvöli az embert a téli táj: a hideg valóság, ám csodálatos természet. Mint egy nagy mágnes vonzza, vonzaná a családi fészek melege, még akkor is, ha esetleg már régen széttört annak boldogsága. Hazasietünk - hazasietnénk... Ilyenkor eltompulnak a tüskék, melyeket éven át növesztünk. Jó a nyugalom. Körülsimogatja zaklatott lelkünket a puha csend. Aztán gyermekkori illatokat érzünk, csengettyűt vélünk hallani, eszünkbe jut egy kedves arc, mosoly: gyermekként szüleink találékony szeretete, aztán szülőként az első karácsonyok... Jóllehet nem mindenki várja lelkesedéssel az ünnepet, hiszen a magány keresztjét cipelve vagy súlyos emlékek terhe alatt - ahogy fogy az idő, s közeledne a gyertyagyújtás pillanata - nő a félelem. Mégis, ha vesszük a bátorságot, hogy megnyissuk szívünket a szeretetnek, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy glóriát dúdolunk az ablakunkban megpihenő angyallal... Cudar idők voltak ám akkor is! Nem kényelmes sétaút vezetett a galileai Názáretből a júdeai Betlehembe. Hiszen a Szent Pár éppen a családdá válás pillanataiban kényszerült megtapasztalni a szállástalanság és nélkülözés nyomorát. Nem égi harsonák zengése közepette, királyi trónuson, hanem kiszolgáltatott kicsi gyermekként lépett történelmünkbe a Fiúisten. (Ez mindenképpen bizalomra ad okot.) Egyszerűen és békésen, az éjszaka közepén vált kézzelfoghatóvá Isten szeretete: Mária isteni terhét pólyába takarta és jászolba fektette. Az Úr angyala pedig hírül vitte az üzenetet a környékbeli pásztoroknak, akik nagyon megijedtek az Úr dicsőségétől. Ezért az örömhír első mondata így hangzott: „Ne féljetek!" (Vö.Lk.2/8-14.) Az Istentől érkező öröm és szeretet bárhol utolérheti az embert! Talán már látjuk is lelki szemeinkkel az utat, ugye nincs is olyan távol tőlünk az a Betlehem? Közeledik felénk! Ne féljetek! Nézzük a pólyába takart és jászolba fektetett Gyermeket! Legyen áldott karácsonya minden jóakaratú embernek!

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!