Újrakezdés

Hazánk, nemzetünk és kereszténységünk jövője nyüzsög mostantól ismét az iskola falai között. Fontos tehát, hogy a társadalom egésze támogassa és becsülje meg a különböző oktatási intézményeket.

Kétségtelen, az iskola kiemelt felelősséget jelent pedagógusnak, szülőnek, gyermeknek, fenntartónak, politikának, kormánynak egyaránt. A feladat súlyos és közös. Lényegre törő leegyszerűsítéssel így fogalmazható meg a kérdés: vajon mekkora becsülete van ma az iskolának, az oktató-nevelő munkának?

Kizárólag a gazdaságosságra helyezve a hangsúlyt éppen a lényeg vész el. (Az oktatás soha, sehol sem „termelt profitot" - legalábbis közvetlenül nem -, viszont hosszú távon mindig meghatározta egy társadalom, egy ország sorsát. Ahol ezt már évszázadokkal korábban felismerték, mára valamennyien fejlett, modern államnak számítanak.)

 Adja Isten, hogy egyre többen szellemi-lelki megújulást (is) lássanak az új iskolaévben, s ne a hamis, pillanatnyi (politikai) szándékok, hanem a jövőt formáló, megtartó, örök (isteni) értékek közvetítését/elsajátítását tekintsék legfontosabb feladatuknak...

 Ebben a szellemben kívánok minden egyes diáknak és kollégámnak BOLDOG ÚJÉVET!