Deodatus - Turczi István műve ösvény legenda és valóság között

Tatán egy gombostűt se lehetett leejteni a Móricz Zsigmond Városi Könyvtárban megrendezett együttléten, Tatabányán alig volt érdeklődés a lendületes és impulzív szerzővel való találkozásra, bár ennek talán a reklám hiánya volt az oka. Például e sorok írója sem tudott arról, hogy Gerendás Péter emeli majd zenéjével a Deodatus bemutatóját.

Gyüszi László szinte családi körben kérdezgette Turczi Istvánt, aki mellett a könyv képi világának alkotója, a szintén tatai Lévai Ádám grafikusművész is helyet foglalt. „Ádám továbbgondolta és nem illusztrálta a könyvet" – értékel Turczi, aki mindjárt a bemutató elején kijelenti: „Pontosan tudom, hogy a Deodatus remekmű lett."

Gyüszi László fiókkönyvtár vezető beszéltette Turczi Istvánt a most megjelent Deodatus című művéről.

Deodatus a krónikák szerint Szent István király nevelője, keresztapja volt. István kicsi korában Tatának nevezte Deodatust, aki atyai jó barátja, s fontos támasza az uralkodásban. A legenda arról szól, hogy ő alapította a tatai bencés monostort. „Itt kezdődik az államalapítás tulajdonképpen. Ezért Deodatus egy szimbólum: Szimbóluma Tatának, és szimbóluma az országos léptékkel gondolkodó és cselekvő embernek. Azoknak a Magyarországra került nem magyaroknak, akik naggyá tették ezt az országot" – vélekedik az író.

Turczi István megpróbálja ezt a világot egy sajátos szemüvegen keresztül megmutatni. Regénye nem a szokásos panelek mentén halad, sokkal inkább – ahogy ő mondja – egy kétfenekű dob. „Ott vannak benne a történelem tényei, és vannak fikciók, melyeket tényekké emelek. Az én gondolkodásomban megérnek annyit, mintha tények lennének" – magyarázza. „Deodatus fennakadt az emlékezet hálóján. Az összes krónika beszélt róla, miközben mindenki sejtette, hogy igazából egy legenda, nem egy létező személy. Engem a legenda és a valóság viszonya érdekel. Lefordítva: Ami te vagy, s amit rólad mondanak" – fogalmaz Turczi.

A Deodatus tehát hiteles dokumentumokon alapuló történelmi mű, királyi iratokat, régi leveleket és naplókat felnyitó korrajz, új adalékokkal Zsigmond király koráról.

Mikolasek Zsófia a JAMK igazgatója, Gerendás Péter előadóművész, Turczi István és a Deodatus kèpi világát megteremtő Lévai Ádám a tatabányai könyvbemutatón.

Ugyanakkor ösvény valóság és képzelet között. Posztmodern mű, mely megörökíti és elsajátítja a múltat. Ahogy a könyvajánlóban olvashatjuk: a hovatartozás mélyrétegeit boncoló személyes gesztus is, magánmitológia versben, prózában, korabeli és kitalált dokumentumokkal elbeszélve. Időben hatalmas ívet fog át: kalandregénybe illőn vezeti végig az olvasót a dunántúli vidék római kori kezdeteitől, a monostor alapításától, az 1849-es szabadságharcban hősiesen helytálló komáromi katonák küzdelméig.

A narratíva mozaikokból áll össze. „Én vagyok a narrátor, a figyelő. És beleírtam egy családi vonalat, ezáltal személyiségtörténetté is válik a regény" – nyilatkozza a Kisalföldnek Turczi István, aki a találkozókon néhány részletet is megmutatott a közönségnek.

A Deodatusban ott van a vár, az angolkert, a gimnázium, az első szomorúfűz. Benne vannak a tavak, a malmok, a tartozni kell valahová érzése. Benne van Tata, vagyis Dotis. És főként a legendából történelmi személlyé fejlődő Deodatus.