Új eljárás kezdődik - az asszony nem tud dolgozni, a kérdés az: munkabaleset történt-e a munkahelyen?

[namelink name="Bolla Istvánné"] tavaly februárban kezdett el dolgozni vagyonőrként. Munkáltatójától azt a feladatot kapta, hogy az érkezőket és távozókat ellenőrizze, figyelje a mozgásukat. Emma az első munkanapján – pechjére – elesett. „A portásfülkétől nem messze kicserélték a sorompót. A régi sorompóárok nem volt megfelelő módon sem elkerítve, sem betemetve. A földet csak kupacba hordták, a tetejére meg egy raklapot dobtak a lábaival fölfelé. Az egész le volt fagyva" – kezdi Emma a történetet. Egy traktor indult ki a telephelyről, a vezetőjét kérdezte meg, hogy merre megy, mikor megtörtént a baleset. „Ahogy fordultam, a bal lábam feje megakadt a raklap szélében és beborultam a portásfülkéhez. Ráestem a jobb oldalamra, nem bírtam felállni, a kollégáim próbáltak felsegíteni. Borzalmasan fájt a jobb vállam, mozgatni se bírtam. Bevittek a portásfülkébe, leültettek a hőtárolós kályhára. Se orvost, se mentőt nem hívtak" – emlékezik vissza Emma, aki a következő másfél órában nem tudott dolgozni. 

Az érkező biztonsági vezetőnek rögtön jelezte, hogy mi történt, majd pedig a közvetlen főnökének is elmondta telefonon, hogy balesete volt és erős fájdalmai vannak. Ennek ellenére még aznap folytatta a műszakot, nem gondolta, hogy nagy a baj. Borogatták, kenegették otthon a vállát, elment orvoshoz is, de a röntgen csupán zúzódást mutatott ki. Traumatológus vizsgálta, gyógytornára küldték, a fájdalom viszont nem szűnt meg, a kezét nem tudta használni, mégis bejárt dolgozni. Három hónap után betegállományba vették. Akkor kérte a Munkavédelmi Főfelügyelőséget, hogy vizsgálják ki a balesetét, a hatóság pedig utasította a munkáltatót, hogy vegyen fel baleseti jegyzőkönyvet. „Ez sem szabályos jegyzőkönyv volt, kiforgatták a szavaimat, nem is írtam alá" – mondja Emma.

A Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal mint elsőfokú hatóság munkabalesetnek minősítette Emma balesetét, mert „a munkahelyén, munkaidőben, munkavégzés közben történt, és három tanú is igazolta, hogy a vagyonőr elcsúszott és megsérült". A munkáltató fellebbezést nyújtott be a döntés ellen, de a másodfokú hatóság, a Nemzetgazdasági Minisztérium is hasonlóképpen határozott: Emmának munkabalesete volt. A cég azonban továbbra sem ismeri el felelősségét, és kérte a nemzetgazdasági miniszter által hozott határozat hatályon kívül helyezését, aminek a Munkavédelmi és Munkaügyi Bíróság helyt adott. Itt tart most az ügy másfél év után. Új eljárás kezdődik, új bizonyítás arra vonatkozóan: munkabaleset történt-e a munkahelyen. Az asszony eljutott MR-vizsgálatra, ami kimutatta, hogy az izom és az ízület elszakadt a vállában. Az érintett cég jogi képviselője megkeresésünkre úgy nyilatkozott: nem kapott felhatalmazást arra, hogy nyilatkozzon ügyfele nevében. 

Közben az asszony eljutott MR-vizsgálatra, ami kimutatta, hogy az izom és az ízület elszakadt a vállában. Ortopédushoz ment, megműtötték. Ismét gyógytorna következett, újabb vizsgálatok, rehabilitáció, megint gyógytorna, de semmi javulás. Zsibbad Emma karja 45 kezelés után is. Nem tudja használni a kezét, nem tud írni, a sérülés egyelőre maradandónak bizonyul. Erre orvosai is utaltak. 

Határozott időre kötött munkaviszonya megszűnt december végén. Azóta ellátás nélküli táppénzen van. És harcol az igazáért, mert nincs más esélye. „Nem akarok semmi mást, mint hogy ismerjék el az üzemi balesetemet, s akkor megkapnám visszamenőleg is a százszázalékos táppénzt, meg az ellátás és a rehabilitáció költségeit!" – fogalmaz Emma. „A férjem minimálbéréből élünk ketten, nyakunkban egy jelzáloghitellel. Tönkrementem idegileg, anyagilag, egészségileg. Hogy fogok így elhelyezkedni bárhol is? Még takarítónőnek sem vesznek fel, mert nem tudom használni a jobb karomat!" – kesereg az asszony. „A mai törvények a munkavállalókat nem védik, csak a munkáltatókat! Úgy látom, itthon nincs esélyem egy őrző-védő céggel szemben, de ha kell, Strasbourgig is elmegyek!" – mondja határozottan Bolla Istvánné.

Szerettük volna megszólaltatni a másik felet, azaz a felperes cég ügyvezető igazgatóját is az ügyben, de nem értük utol telefonon. Az iroda rögzítőjén hagytunk üzenetet, de nem jelzett vissza és nem reagált leveleinkre sem.