Püspök-főispánok beiktatása Győrött

A főispánok kinevezésekor az uralkodók több szempontot is érvényesítettek. Igyekeztek kipróbált hűségű, velük bizalmas viszonyban lévő, tekintélyes férfiakat választani, lehetőleg olyanokat, akik az illető megyében jelentős birtokokkal rendelkeztek. Nem egyszer előfordult, hogy egy-egy ember 2-3-4 megye főispánságát is viselte. A XIV. század óta megfigyelhető az is, hogy egyes vármegyék főispáni tisztsége összekapcsolódott valamely más tisztséggel - hol egy országos méltósággal, hol a szomszédos vármegye főispánságával, hol pedig a megyéspüspökséggel. Utóbbiakról szólva láthatjuk, hogy Esztergom vármegye ispánja kezdettől fogva az érsek volt, Veszprém vármegyéé 1392-től a püspök. A XV. század végéhez közeledve tovább növekedett a püspökök által irányított vármegyék száma: ebben az időszakban szerezték meg a főispáni pozíciót Bács vármegyében a kalocsai érsekek, Biharban a váradi, Hevesben az egri, Baranyában a pécsi, Nyitra vármegyében pedig a nyitrai püspökök.

Győr vármegyében 1453 óta viselte a mindenkori megyéspüspök a főispáni hivatalt, egészen 1783-ig. E kerek 330 esztendő alatt a források összesen 27 püspök-főispán működéséről tudósítanak minket. Az egyes püspök-főispánok hivatali működésének időtartama természetesen jelentős eltéréseket mutat. Legfeljebb öt évig viselte főispáni tisztségét 4 fő, 6-10 évig 10 fő, 11-15 évig 7 fő, 16-20 évig 2 fő, míg a leghosszabb időn át működő 3 fő sorrendben 28, 30 illetve 40 évig szolgált. Az uralkodót képviselő főispán beiktatására minden esetben kellő ünnepélyességgel került sor, kiváltképp olyankor, ha országos tisztséget illetve megyéspüspökséget viselő személyről vagy gazdag mágnásról volt szó. S mivel nem lehetett előre tudni, meddig marad hivatalában, három avagy harminc év telik el a következő beiktatásig, igyekeztek a ceremóniát minél pompásabbá és emlékezetesebbé tenni. A Győr vármegyei iratanyagban csak a XVI. század végétől kezdve lelhetők fel adatok az egyes főispánok beiktatásáról.

Az „első fecske" Kutassy János püspök, aki az 1592. április 23-i általános közgyűlés alkalmával foglalta el székét. Maga a beiktatás, a jegyzőkönyv szikár, mindössze kétsoros bejegyzése szerint, abból állt, hogy a püspök letette a főispáni tisztség esetében szokásos esküt.A XVII. századi nyolc főispán beiktatásairól szintén csak lapidáris stílusú feljegyzések nyújtanak felvilágosítást. Segítségükkel két közös vonás fedezhető fel: az egyik, hogy a beiktatás mindig általános közgyűlés keretében történt, a másik pedig az, hogy annak központi elemét a hivatali eskü letétele képezte. Természetesen a valamivel hosszabb bejegyzések egy-egy félmondatából kiérezhetjük, milyen ünnepi eseménynek számítottak ezek. A Dallos Miklós 1623-as beiktatásáról szóló bejegyzést például egy hosszú jókívánsággal vezette be a jegyző („Hogy Győr vármegye főpap, báró, mágnás és nemes urai egész közösségének szerencsés, áldott, hosszan tartó, sikeres, boldog élet jusson!"), majd azt olvashatjuk, hogy az eskü kivétele után az új főispánt a vármegye „nagy örvendezéssel fogadta és vette körül", sikeres, hosszú és igen boldog életet kívánva neki.

Sennyei Istvánt 1630-ban a nemesség „nagy vigalommal" fogadta, Draskovich György 1636-os beiktatásakor pedig - sem előtte, sem utána nem tapasztalt módon - szó szerint jegyzőkönyvbe vették az általa letett eskü szövegét. Kollonich Lipót gróf 1685-ben történt beiktatásakor említi először a jegyzőkönyv, hogy azt a kiküldött királyi biztos - itt éppen Erdődy Kristóf gróf, a Magyar Kamara elnöke - végezte: ennek ellenére a jegyzőkönyvben olvasható megfogalmazás arra enged következtetni, hogy ez a gyakorlat nem új keletű. Az viszont kétségtelen, hogy ettől kezdve minden egyes főispán beiktatásánál említést nyer a királyi biztos közreműködése. A XVIII. századi, a forrásoknak hála részletesebben megismerhető installációk „szertartásrendjének" előzménye Keresztély Ágost szász herceg 1696 júniusában történt beiktatásánál figyelhető meg először.

Az általános közgyűlésen a királyi biztos először bemutatta és felolvastatta a leendő főispán királyi kinevező okiratát, ezután őt ünnepélyesen a vármegye főispánjává nyilvánította, majd az aktust a szokásos hivatali eskü kivétele zárta le. Groll Adolf püspök 1734-es főispáni beiktatásakor részletesen tudósítanak a közgyűlést megelőző nap eseményeiről is: a Bécsből érkező püspök elé egészen az abdai hídig kivonult a vármegyei lovas bandérium, továbbá 14 hintón számos uraság. Képviseletükben a pannonhalmi főapát mondott üdvözlő beszédet, majd együtt indultak tovább Győr felé. A város kapujánál a bíró, a tanácsbeliek és számos, fegyveresen felsorakozott polgár várta a püspököt, majd a harangok zúgása és a trombiták harsogása közepette szállására kísérték. Itt pihent egy keveset, majd az alispán házában az urakkal együtt elköltötte a vármegye nevében adott ebédet.

Magának a voltaképpeni beiktatásnak legrészletesebb leírása 1744 nyaráról maradt ránk, amikor az utolsó püspök-főispán, a kerek 40 esztendőn át működött gróf Zichy Ferenc elfoglalta székét. Ennek alapján a barokk ceremóniának összesen 14 mozzanatát tudjuk elkülöníteni. Elöljáróban a jegyzőkönyv akkurátusan felsorolja az ünnepi közgyűlésen megjelent főpapok, mágnások, fontosabb személyek nevét - nem hagyván említés nélkül a hatalmas számban összesereglett nemességet sem -, majd kezdetét vette a pontosan koreografált ceremónia. Mindenekelőtt felolvasták a megyének szóló királyi oklevelet az új főispán kinevezéséről, majd 7 tagú követséget választottak abból a célból, hogy a királyi biztosként kiküldött nyitrai püspököt ünnepélyesen meghívja a közgyűlésbe. A harsonaszó és dobpergés mellett a megyeházához érkező biztost a legalsó lépcsőfoknál várták, majd a gyűlésterembe kísérték, ahol magyarul üdvözölte a rendeket és felolvasta a király neki szóló megbízólevelét. Ezt követően a fenti küldöttség ismét elindult, ezúttal az új főispán meghívása céljából. Az érkező Zichy püspöknek szintén a legalsó lépcsőfokokig elébe mentek s harsonaszó mellett kísérték fel a gyűlésterembe, ahol - miután helyét elfoglalta - felolvasták főispáni kinevezését. Ezután a királyi biztos ékes, magyar nyelvű beszédet intézve a gyűléshez beiktatta tisztébe az új főispánt s arra intette a megyét, hogy tiszteljék őt és engedelmeskedjenek neki. Most gróf Zichy fordult hasonlóan ékes beszéddel a rendekhez, amelyben köszönetet mondott az uralkodónak a bizalomért és a reá ruházott magas tisztségért, majd a beiktató biztosnak fáradságáért, végül nyájasan és atyaian biztatta a nemességet az uralkodó szolgálatára, a hitre, a szeretetre és a nagylelkűségre. A szertartás következő lépéseként ekkor az alispán átadta neki a vármegye pecsétnyomóját, majd a rendek nevében a pannonhalmi főapát emelkedett szólásra s beszélt többek között a Zichy család bokros érdemeiről. A beszéd végeztével - ősi szokás szerint - négy kiválasztott nemes székével együtt háromszor felemelte a főispánt, amit a megjelentek tömege a trombiták harsogása közepette háromszoros viváttal fogadott. Utolsó előtti mozzanatként gróf Zichy ünnepélyesen letette a főispánok számára előírt esküt, végül pedig a közgyűlés résztvevői hálaadásra a székesegyházba vonultak s ott ünnepélyesen elénekelték a Szent Ambrus-féle himnuszt. Az istentisztelet végeztével pedig az ünneplő közönség lassan szétoszlott.

Hegedüs Zoltán