Vezessünk óvatosan!

2021.11.04. 12:19

Az autópályás közlekedés egyre többször vált át városi formába

Szinte nincs olyan hét, amikor ne érkezne hír valamilyen ráfutásos balesetről hazánk útjairól, az utóbbi egy hónapban pedig két olyan nagyon súlyos karambol is történt, ami borzolta a közhangulatot. A Magyar Közút forgalomfigyelő kamerája által készített, és figyelmeztető céllal közzétett felvételek szerint a vétkes autósok belerohantak az autópályán előttük megtorpanó kocsisorba. De vajon mi történt a becsapódás előtti másodpercekben az utastérben?

Wurmbrandt András

Aki rendszeresen vezet autópályán, az tudja, hogy viszonylag gyakran torlódnak össze valamilyen okból a járművek: a leggyakrabban útépítés vagy baleset miatt van útszűkület, ritkábban teljes útzár. Egy kocsisort az esetek többségében nem nehéz kiszúrni – akkor sem, ha viszonylag hirtelen előttünk terem – és most már egyre inkább bevett szokás, hogy a sor végére érő jármű sofőrje bekapcsolja a vészvillogót, ezzel is figyelmeztetve a mögötte érkezőt a lassításra. Ezért is érthetetlen, hogy hogyan fordulhat elő, hogy valaki fékezés nélkül belecsapódik egy ilyen alakzatba, méghozzá olyan sebességgel, hogy a közvetlenül érintett, tulajdonképpen álló autó a feje tetejére áll, és a felismerhetetlenségig összetörik – természetesen a vétkes járművel együtt.

A jármű sebességéhez képest nagyon kevés idő van arra, hogy a vezető észlelje az előtte haladó lassulását vagy megállását.

Egy másodperc az élet

Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus szerint nagyon nehéz megmondani, hogy a fent említett konkrét szituációban mi történt a baleset előtt az utastérben, hiszen számtalan variáció lehetséges: fáradt volt a sofőr, esetleg ittas, vagy drog hatása alatt állt, az is lehet, hogy hirtelen rosszul lett, vagy néhány másodpercre elaludt, lehet, hogy nyomkodta a mobilját, vagy a GPS-t, de az is lehet, hogy próbált megállni, csak nem működött a fék – sorolta. Ezzel együtt rámutatott, az biztos, hogy az autópályás forgalomban folyamatos koncentrációra van szükség ahhoz, hogy a sofőr le tudja reagálni a történéseket. A jármű sebességéhez képest ugyanis nagyon kevés idő van arra, hogy a vezető észlelje az előtte haladó lassulását vagy megállását, hogy az agyban megszülessen a reális kép arról, hogy helyzet van, és hogy megfogalmazódjon a reakció, amit végre is kell hajtani. Erre jön még rá az autó reagálási ideje – jegyezte meg, majd hozzátette, ha valaki nem lép azonnal, vagy félreértelmezi a helyzetet – mondjuk a megállást csak lassulásnak értékeli – az végzetes lehet.

A szakember rámutatott, 50 km/h-ás sebességnél egy másodperc alatt 14 métert halad az autó, 130 km/h-nál viszont több mint harminc métert, azaz nagyjából két nyergesvontatónyi távolságot. Ha valaki satuféket nyom hirtelen előttünk, miközben mi egy másodpercre lepillantunk a telefonunkra, máris vesztettünk harminc métert, és ha nem tartunk ennél nagyobb távolságot, akkor már rá is futottunk az előttünk haladóra – magyarázta miért fontos autópályán a megfelelő követési távolság betartása, majd beszélt a mikroalvás jelenségéről is, amely alatt 1-2 másodpercre teljesen kikapcsol az agyunk. Úgy fogalmazott, aki hosszabb utat tesz meg, például külföldre autózik és 8-9 óránál többet vezet, az feltétlenül álljon meg, és aludjon. A legjobb, ha egy éjszakát, de ha az nem lehetséges, akkor minimum egy 90 perces remfázist. Minden más hazárdjáték – szögezte le, arra utalva, hogy a túlzott fáradtság olyan, mintha enyhe alkoholos befolyásoltság alatt állna az ember. Megjegyezte, ilyen helyzetekben a kávéval sem érdemes számolni, hiszen a második fekete – bár az ébrenlétet segíti – már nem hat a mentális frissességre.

A kihangosító is lehet veszélyes

Zerkovitz Dávid kérdésünkre kifejtette azt is, kutatások bizonyítják, hogy nem kell a mobilt a kezünkben tartanunk, a kihangosítóval történő telefonálás is lehet balesetveszélyes. Az ugyanis önmagában is drasztikusan elvonja a figyelmünket a forgalmi szituációról. A pszichológus rámutatott, miközben a beszélgetés tárgyára koncentrálunk, például döntünk valamiről, problémát oldunk meg vagy éppen családi konfliktust kezelünk, ugyanazt a munkamemóriát használjuk az agyunkban, mint amit vezetéskor. Hozzátette, tovább rontja a helyzetet, ha miközben próbáljuk vizuálisan felmérni a forgalmi szituációt, a beszélgetés közben előjön valami a vizuális memóriánkból, ezzel hátráltatva a rövid távú feldolgozási funkciót az agyban. A szakember szerint ugyanakkor más a helyzet, ha valaki mellettünk ül a kocsiban, és beszél hozzánk, hiszen őt a periferikus látásunkkal érzékeljük, így nem igényel akkora koncentrációt a rá való figyelem.

Sztrádából városba

Zerkovitz Dávid elmondta azt is, lélektani szempontból teljesen más a városban és az autópályán közlekedni, míg előbbit lazábban vesszük, addig utóbbinál hosszabb távra készülünk, míg előbbinél alapvetően kis sebességre kalibráljuk magunkat, addig utóbbinál épp ellenkezőleg. Csakhogy ha feltorlódik előttünk a forgalom a sztrádán, akkor hirtelen egy városi közlekedésben tapasztalt problémával állunk szemben, amelyet annak megfelelően is kell kezelni. Ez a hirtelen váltás azonban bizonyos esetekben elcsúszhat, és megtörténik a ráfutás. Hozzátette, manapság egyre többször vált át az autópályás közlekedés városi formába, és hiába jobbak és gyorsabbak az autóink, fizikailag lehetetlen, hogy előbb célt érjünk. Fegyelmezettségre van szükség, már azelőtt, hogy autóba ülnénk, a menetidő növekedést bele kell számolni, és így kell megtervezni az indulás időpontját – zárta a pszichológus.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában