A kert gyógyír lehet az elmagányosodásra is

– Rengeteg mindent csinál, mikor pihen, és hol? Azért kérdezem ezt, mert sokan egy-egy fárasztó nap után épp a kertben vezetik le a feszültséget. Önt is megnyugtatja, ha ott van?
– Megnyugtat, ha a kertben, a növények között vagyok, de ez a saját örömömre történő kertészkedést jelenti. Ami viszont a – mondjuk így, nagyüzemi – munka részét illeti, ott rengeteg a feszültség és óriási a nyomás rajtunk. Ilyenkor tavasszal például egy hajnali fagyon elég sok minden elmehet, nagyon ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak. Ha megenged egy hasonlatot, akkor a kert, az egy kész egész, ahol én vagyok, az pedig „a szülészet”, ahonnan elindul a növények élete. De hogy árnyaljam is a képet, üzemzáráskor mindig lenézek a faiskolai táblába, megy az öntözőrendszer, velem vannak a kutyáim, az tényleg nagyon megnyugtató szokott lenni.

– Esetleg filozofikus gondolatai is támadnak olyankor?
– A kerttel való foglalkozás abba az időbe repít vissza, amikor még más mederben, időfolyamban haladtak a dolgok. Ma a mindennapjainkat áthatja a vibrálás: gyors egymásutánban villannak fel a képek a szemünk előtt, egy perc alatt tudunk e-mailt váltani egymással, minden azonnal kell, de leginkább tegnapra… Ehhez képest elülteted a tavaszi hagymát szeptemberben, és márciusban látod, hogy kibújik. Hát még egy gyümölcsfára mennyit kell várni, hogy teremjen! Ilyen értelemben a kert külön világnak tekinthető, ahol máshogy telik az idő, és ez mindenképpen megnyugtatólag hat. Arról nem is beszélve, hogy gyógyír a modern társadalom másik nagy problémájára, az elmagányosodásra is. Azt szoktam mondani, hogy a növények között az ember lehet, hogy egyedül van, de sosem magányos.

– Ha már itt tartunk, valóban jót tesz, ha beszélünk a növényekhez?
– Ez ugyanolyan megfoghatatlan, mint az, hogy létezik-e Isten, vagy hogy a megérzéseimet ki inspirálja. Olyan határterületről van szó, amire a tudomány egyelőre nem tud egyértelmű választ adni. Vannak erre kísérletek, vizsgálják a rezgéseket, de én nem olvastam még olyan tudományosan alátámasztott anyagot, ahol azt állították volna, hogy ha beszélsz a növényekhez, akkor jobban fejlődnek. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a saját szaktudásodat fejleszti, ha így teszel, hiszen ez azt jelenti, hogy figyelsz rájuk, nyomon követed, hogy milyen változásokon esnek át, és reagálsz azokra. Sok kertbarátnak azért szép a kertje, mert időt tölt a növényeivel, és ezalatt az idő alatt megtanulja jól gondozni őket.

– A mai kor dolgozó emberének mennyi ideje marad a kertre? Egyáltalán mennyire divat ma kertészkedni, azon túl, hogy néhányan csak a Facebooknak vagy az Instagramnak teszik ezt?
– Ha visszatekintünk az időben, akkor az első kertbarát klubok 150 évvel ezelőtt alakultak, összhangban a polgárosodással. Mi viszont leginkább az 1970-es-80-as évekre tudunk visszaemlékezni: ez a Kádár-kor második fele, amikor még nem nagyon lehetett külföldre menni, tíz évet kellett várni egy autóra stb., viszont elég sok családnak volt valahol kiskertje, ahova hétvégenként ki lehetett járni. Ez saját autonómiát jelentett, hiszen itt nem szólt bele senki, hogy mit csinál az ember, és volt pénze rá, hogy zöldséget vagy gyümölcsfát ültessen. A rendszerváltozás aztán leradírozta ezt a világot, és az 1990-es, 2000-es évek már kertkultúra nélkül teltek: minek ültessek paradicsomot, ha olcsóbb a hipermarketben? – kérdezték sokan. 2016 környékén aztán elindultak olyan környezetvédelmi folyamatok, amelyek a közösségi médiában mindenki számára láthatóak voltak, nagyon sokan elkezdtek ennek fontosságáról kommunikálni, a cégeknek érdekük lett, hogy fenntarthatóan működjenek, és óriási társadalmi igény jelentkezett arra, hogy minden zöld legyen. Ennek folyománya lett, hogy egyre többen kezdték el újra otthon megtermelni a zöldséget, gyümölcsöt, de leginkább már azért, hogy tudják, mit esznek, és mert fontos lett, hogy a gyümölcs ne mondjuk Dél-Amerikából érkezzen. Döbbenetes egyébként, hogy Magyarországon, ami a világ egyik legjobb adottságokkal rendelkező gyümölcstermő vidéke, a boltokban ötven százalékban külföldi gyümölcs kapható.

– Azt mondja, hogy inkább a zöld-mozgalomnak, és nem a gazdasági realitásnak köszönhető, hogy sokan megint próbálkoznak a kertészkedéssel?
– Természetesen gazdasági realitás is, hiszen egyértelműen látszik, hogy míg a 90-es, 2000-es évek az örökzöldekről, a dísznövényekről szóltak, addig mára az örökzöldek forgalma a felére esett vissza, viszont mindent visznek, ami ehető. Tehát mennek a gyümölcstermő fák, -bokrok, a szezonban a zöldségek, azaz újra az önfenntartás irányába fordultak az emberek, sőt ennek következtében a természetközeli kertkialakítás és a permakultúra (az ökológiai folyamatokat mintának tekintő mezőgazdaság – a szerk.) is egyre szélesebb körben ismert fogalmakká váltak.

– A fenntarthatóságot, zöldmozgalmakat említette az előbb, amelyhez szorosan kapcsolódik a klímaváltozás problematikája. Mit gondol, a következő évtizedekben változni fog emiatt, hogy milyen növényeket ültetünk a magyar kertekbe?
– Az elmúlt 20-30 évben is rengeteget változott és változik ez most is, gondoljunk csak a smaragd tujára, amelyről a 90-es években azt hitték az emberek, hogy ezzel nem lehet probléma, és rengeteg helyre ültették. Ez egy páraigényes növény, és a 2010-es években a forró, aszályos nyarak miatt elkezdtek pusztulni a példányai. Persze hozzátenném, hogy addig sem volt feltétlenül ide való a smaragd tuja, mégis olyannyira elterjedt az országban, hogy a kereskedők a forgalmuk felét ebből biztosították. Az én küldetésem, hogy tudatos fajtaválasztásra bírjam rá a kertbarátokat, hogy kezdjék el megszeretni azokat a növényeket, amelyeknek jó itt. És még egy nagyon fontos, el kell kezdenünk talajtakarókat alkalmazni, és nagyon tudatosan öntözni, hiszen véges a vízkészletünk is. Az alapvető haszonnövényeink megmaradnak, de a klímaváltozás, a melegedés hatására egyre több kártevő lesz, ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetni a preventív növényvédelemre is.

– Ebbe a tudatos fajtaválasztásba mennyire férnek bele a régi magyar fajták, hiszen azok népszerűsítésére is nagy hangsúlyt fektet. Ők túlélik ezt a klímaváltozást?
– Most illúzióromboló leszek, de azt kell, mondjam, hogy a régi magyar fajtákkal való foglalatoskodás inkább játék. Szakmai szempontból ezek inkább nosztalgianövények, emlékszünk rájuk valami miatt, jó érzéseket keltenek bennünk, de az igazság az, hogy az új fajták sokszor jobbak, mivel ezekre a változó körülményekre lettek nemesítve, szelektálva, így szárazságtűrésük és ellenállóképességük is kiemelkedő. Tehát annak, hogy nagy mennyiségben nem ültetik a régi fajtákat, ez a legfontosabb oka, de a kis kertjeinkbe ültetni belőlük egyet-egyet, az nemzeti érdek. A fajtaválasztás során legyen szó régi vagy éppen új fajtáról, gyümölcstermőről, dísz- vagy zöldségnövényről, vegyük figyelembe kertünk adottságait – talaj, fény, öntözés lehetősége – a gondozásra rendelkezésre álló időt – növényvédelem, metszés, gyomlálás stb. – hiszen ezeket

meghatározva leegyszerűsíthetjük és megkönnyíthetjük a növényválasztás folyamatát, és olyan növénnyel gyarapodik a kertünk, mely ott nem csupán megél, hanem jól érzi magát, jól fog fejlődni, teremni fog.