Zene

2022.05.14. 07:14

Kozma Orsi: Ez az én utam, ennek így kellett lennie

Bár atyai indíttatásból akár szőlőnemesítő is lehetett volna, ő mégsem a tőkék között, hanem a színpadon aratja le munkája gyümölcsét. A nyilvános szereplést a Magyar Rádió Gyermekkórusában szerette meg, onnantól pedig már nem tudta elkerülni sorsát: egy szépen felívelő énekesi karriert. Ennek jelenlegi állomása az improvizációs jazzben kiteljesedő Kozma Orsi Quartet, de mellette időszakosan más formációkban is fellép. Idén jelenik meg legújabb szóló poplemeze, rajta a Változik a világgal, amivel tavaly bekerült A Dal című műsorba is.

Wurmbrandt András

Fotó: Graff Gergely

Fotós: Graff Gergely

– Nagyapja és édesapja is ismert szőlőnemesítő volt, az Ön élete kapcsolódott vagy akár kapcsolódik valahogy a szőlőhöz?
– Nagyon büszke vagyok édesapámra és nagyapámra, és külön öröm, hogy épp azután beszélgetünk, hogy édesapám, dr. Kozma Pál március 15-én megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést a szőlőnemesítés területén végzett szakmai munkája elismeréseként. A borhoz jómagam is kötődöm, olyannyira, hogy a Tokaj-hegyaljai tállyai borlovagrend lovagja vagyok. Azt gondolom, hogy a szőlőnemesítés is egyfajta művészet, ilyenformán tehát továbbviszem ezt a vonalat a családban, csak egy a nagyközönség számára ismertebb területen. 

– Kislányként a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt, ott dőlt el, hogy színészi vagy énekesi pályára lép majd?
– Akkor kevésbé láttam tudatosan a világot, mint a mai gyerekek, akiknek – úgy tapasztalom – egészen kiskoruktól határozott elképzelésük van a jövőjükről. A nagymamám fedezte fel, hogy egészen jó a hallásom, tisztán énekelek, és elvitt a rádió meghallgatására, ahova előzetes szolfézs tanulmányok után be is kerültem. Szerettem a zenét, és azt éreztem, hogy a színpadon való lét, a fellépések, illetve az együtt éneklés, az együtt alkotás öröme, rendkívül felemelő. Aztán gimnáziumban elszakadtam ettől, de aztán egyszer előadtuk a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot, és a tanáraim biztatni kezdtek, hogy válasszam a színészi, énekesi pályát. Jelentkeztem is a színművészetire, de sajnos nem sikerült, így kerültem a Toldy Mária Musical Stúdióba, ahonnan már voltak kiugrási lehetőségeim. Ilyen volt például a Valahol Európában, ahol Kulka Jánossal játszottam együtt, de leginkább azért az énekesi munkák találtak meg.

– Az igazi országos ismertséget végül a Jazz+Az hozta meg, egy olyan formáció, ami tulajdonképpen a Kalózok című film miatt jött létre, hiszen ahhoz írt Dés László és Geszti Péter egy zenei anyagot. Gondolták volna, hogy ilyen sikerük lesz?
A Jazz+Az előtt már sok helyen vokáloztam Czerovszky Henriett barátnőmnek köszönhetően, az első ilyen banda, amivel turnéztam is, a Tolcsvay Zenekar volt, illetve a Kimnowak. Aztán egyre több helyre hívtak, elkezdtem stúdiózni, sok lemezen és koncerten közreműködtem, ami lehetőség volt arra, hogy fejlődjek. Ekkor jött a Jazz+Az casting, ahol Geszti Péter kiválasztott Váczi Eszter és Behumi Dóri mellé. Hogy mekkora sikerre számítottunk, azt nem tudom, de tény, hogy a zenekar lelépett a filmvászonról, és önálló életre kelt, turnézni kezdtünk, és megjelentek további albumaink, majd végül 2000-ben volt egy nagy elköszönő koncertünk. Pár éve újra összeálltunk, és az Arénában adtunk egy fergeteges koncertet. Nagyon jó volt szembesülni azokkal az arcokkal, akik húsz éve is ott voltak az első sorokban, de rengeteg fiatal is volt. 

– Ma is ugyanúgy működnek ezek a dalok?
– Ezek a dalok időtállóak, annyira jó a szövegük, az üzenetük, a dallamuk, abszolút megállják a helyüket ma is.

Fotó: Graff Gergely
Forrás: Graff Gergely

Viszonylag rövid életű volt az együttes, nehéz volt elengedni? Vagy a másik oldalról nézve, mennyire volt ez jó ugródeszkának a szólókarrier, illetve a Cotton Club Singers felé?
– Rövid idő volt, de nagyon sokat dolgoztunk, és fel kellett dolgozni az ezzel járó ismertséget is, hiszen ez pszichésen azért megterhelő volt. Nehéz megbirkózni a hirtelen jött sikerrel. Nekem egyébként remek ugródeszka volt a Jazz+Az, mert sokan megismertek, és tulajdonképpen a Cotton Club Singersbe is úgy kerültem, hogy Boldizsárék láttak a búcsúkoncerten. Nekem addig jazz-tanulmányaim nem voltak, nem is ismertem annyira a jazzt meg a swinget, hiszen a pop és a rock világából jövök, de most már ezt ajándéknak tekintem, hiszen felfedeztem magamnak ezt a műfajt.

– Olyannyira, hogy 2008-ban meg is alapította a Kozma Orsi Quartetet. Ez a zenei stílus, hangzás, formáció egy folyamatos fejlődés eredménye. Kozma Orsi ma ezzel a műfajjal önazonos?
– Azért alapítottam a quartetet, mert nem akartam ezt a műfajt elengedni, hiszen a jazz-ben iszonyú nagy szabadság van, és lehetőség az improvizációra. Az ember „hangja” változik az idő előrehaladtával: nagyon sokfelé tudtam korábban kalandozni, és ezek a választások, ezek a találkozások, tapasztalatok együttesen adják most meg azt a hangot, ami ma én vagyok. Ez az én utam, ennek így kellett lennie. 

– Ha az ember színpadon van, az egy pozitív stresszt, egy adrenalinfröccsöt jelent, de van-e az életében negatív értelemben vett stressz, és ha igen, akkor azt hogyan vezeti le?
– Leginkább azóta, hogy gyerekeim vannak, pedig azt gondoltam, hogy nem leszek egy stresszelős anyuka. Mégis megnőtt bennem az aggodalom, ami annak ellenére így van, hogy próbálom ezt leplezni és úrrá lenni rajta. Igyekszem ezt levezetni, heti háromszor sportolok két másik anyukával együtt egy megadott edzésterv, egy másfél órás, meglehetősen erős feladatsor szerint. De meg kell jegyeznem, hogy a folyamatos odafigyelés, értük való aggódás mellett, nekem nagyon nagy inspirációt jelent a két kilenc éves ikerlányom, nagyon sokat hozzáadtak az egyéni hangomhoz, a kifejező eszköztáramhoz.

– Előbb azt mondta az életéről, hogy „ez az én utam, ennek így kellett lennie”. Hisz a sorsszerűségben, vagy ezek a találkozások, tapasztalások véletlenek, amikre jól reagált?
– A Csillagfény című dalomban is megéneklem, hogy a világban nincsen véletlen. Ezt én így is gondolom. Ha visszatekintek, akkor szépen egymásra épültek az életem darabkái, és nagyon szépen tartják magukat. Mert egy idő után az embernek sokkal nehezebb azt a szintet megtartani, amit elért, és arra tovább építeni, de hála Istennek ez egyelőre sikerül. Vannak új projektjeim, dalaim, új találkozásaim, és bár az idő halad, és a fiataloké lesz a főszerep, azt gondolom, hogy még van hova fejlődnöm, változnom, és hova tartanom a következő húsz évben.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában