Diplomáciai bravúrok köthetők a vadászathoz

A vadászat olyannyira a magyar kultúra része, hogy tulajdonképpen az eredetmítoszunk is ahhoz kapcsolódik, hiszen Hunor és Magor épp vadászott, amikor meglátták, és üldözőbe vették a csodaszarvast – mondta a lapunknak nyilatkozó dr. Bödők Gergely történész, a Clio Intézet társ-ügyvezetője, aki nemcsak vadászni jár két erdélyi kopójával, hanem a vadászat történetével is foglalkozik. Legutóbb a közelmúltbeli budapesti Egy a Természettel 2021 – Vadászati és Természeti Kiállítás Központi Magyar Tárlatára írta meg a kiállításon is olvasható magyar vadászat-történeti szövegeket és egyes vadfajok vadászatának történeti összefoglalóit.

Hideg fegyver, meleg fegyver

A magyar vadászatok története több csúcsponttal rendelkezik, ilyen például a középkor, az Árpád-házi és az Anjou királyok ideje, amikor az uralkodói reprezentációhoz, a főurak életéhez alapvetően hozzátartozott vadászat. Túl a szórakozáson, a férfias erények megtestesítésén, komoly diplomáciai jelentőséggel is bírtak ezek az alkalmak, hiszen a vadak mellett rendre politikai ügyek is terítékre kerültek – magyarázta a történész. Bödők Gergely ugyanakkor felhívta a figyelmet az akkori gasztronómiára is, amelynek – a maitól eltérően – még mindennapi alapanyaga volt az elejtett vad húsa.

A következő csúcspont az Erdélyi Fejedelemséghez köthető, amely a 16-17. századi török hódoltság időszakában – részben az Oszmán Birodalom vazallus államaként – viszonylagos békében létezett. Az uraknak tehát volt ideje és módja folytatni a középkori hagyományokat, pompás vadászatokat tartottak, sok kutyával és hajtóval. A technika azonban javult, továbbra is használatban voltak még, akárcsak néhány száz évvel korábban, az úgy nevezett hideg fegyverek, mint a lándzsa, vagy a dákos, de kezdtek megjelenni a modernizálódó meleg fegyverek, azaz a puskák, amelyekkel távolabbról is sikerült elejteni a vadat. A puska megtömése, a lőpor kimérése azonban sok időt igényelt, így ehhez az kellett, hogy a vadász erre az időre észrevétlen tudjon maradni, utána pedig pontosan célozzon.

A 19. század második fele, az Osztrák-Magyar Monarchia aztán a vadászattörténet újabb aranykorát hozta el. A polgárosodás eredményeként jelent meg a hangsúlyos igény arra, hogy ne csak az arisztokrácia és a vagyonosabb kasztok vadászhassanak. Ez az időszak alapozza meg a polgári vadászatot, aminek köszönhetően a szélesebb közvélemény, a középosztály tanultabb és módosabb rétegei előtt is kinyílt ez a világ – emelte ki Bödők Gergely.

Kádárék nagy húzása

Az első nagy vadászati világkiállítás is Magyarországhoz, pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchiához kötődik – tért át a 20. századra a történész – 1910-ben ugyanis Ferenc József 80. születésnapjára időzítve, a bécsi Praterben rendezték meg azt. Ezt követően aztán többek között Berlinben, Düsseldorfban, Firenzében és Újvidéken is szerveztek hasonló grandiózus seregszemlét, de mind közül kiemelkedik az 1971-es budapesti. Ötven évvel később, azaz tavaly ősszel vállaltan ez utóbbi örökségéhez nyúltak vissza a szervezők, a tematika is nagyrészt az volt, a természet közelségét és az ember természetben elfoglalt helyét emelték a középpontba – mutatott rá Bödők Gergely.

Az 1971-es világkiállításon 52 állam vett részt – közülük 35-nek volt saját nemzeti pavilonja – és 1956 után lényegében először jelentek meg ilyen mennyiségben a vasfüggöny mögött elsőrangú diplomaták, miniszterek, illetve olyan személyiségek, mint Fülöp, edinburgh-i herceg, II. Erzsébet brit királynő férje, Ernest Hemingway fia, Patrick vagy éppen Joy Adamson, természetvédő, az Oroszlánhűség és az Elza és kölykei írója – sorolta. A történész szerint ennek óriási diplomáciai jelentősége volt a hideg háború közepén, és tulajdonképpen ennek a kiemelkedő vadászati kiállításnak is volt köszönhető, hogy a nyugat kezdett más szemmel tekinteni Magyarországra, miközben sikerült valóban elkápráztatni a Szovjetunió vezetését is. A vadászati világkiállításnak köszönhetően javult az ország nemzetközi presztízse, valamelyest csökkent az elszigeteltsége, és jelentős mennyiségű megrendelés érkezett magyar sport- és vadászfegyverekre. De a kiállítás nagy lökést adott annak is, hogy német, osztrák, olasz vadászok kezdtek nagyobb mértékben járni hazánkba, az ő pénztárcájukhoz mérten olcsó, természetvédelmi szempontból a nyugatihoz képest megengedőbb vadászatokra. Ennek lett az eredménye, hogy nemzetközi szinten is megismerték a világszínvonalú magyar vadgazdálkodást, amely komoly elismerést vívott ki magának Európában, és amelynek köszönhetően hazánk a mai napig kedvelt úti célja, illetve terepe a külföldi vadászoknak.