Zéró tolerancia a verésre a nevelésben

Néhány hete a híradásokban szerepelt, és nagy ellenérzést váltott ki, amikor egy hazai sorozatszínész alkohol befolyása alatt bántalmazta nyolcéves kisfiát. A szomorú esetet a rendőrség vizsgálja, a tévécsatorna pedig közleményben tudatta, hogy számukra fontos a gyermekek védelme, és az ügy lezárásáig minden együttműködést felfüggesztett a színésszel. Magyarországon 2005 óta jogszabály tiltja a gyermekekkel szembeni erőszak minden formáját. A zéró tolerancia ellenére mégis sokan úgy gondolják, hogy semmi gond nincs azzal, ha egy-egy „atyai pofon” elcsattan a nevelés során. Generációk sora nőtt fel a poroszos rendszerben, ahol a szülő vagy tanár eszköztárának része volt a nevelés során a testi fenyítés. Kutatások azonban már évtizedek óta bizonyítják, hogy egy pofon sokkal többet árt, mint használ, ugyanis a gyermekkorban elszenvedett bántalmazás a bántalmazottnál egy életen át tartó problémához vezet.

Súlyos trauma

Benczéné Timár Irén tanácsadó szakpszichológus hangsúlyozta, hogy bármilyen bántalmazás, mind a lelki, mind a fizikai rendkívül súlyos hatású, mert traumát okoz a gyermeknek. A klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy akit bántanak, az később nagy eséllyel bántani fog másokat. A verés miatt egy szorongással teli helyzet alakul ki a gyermekben, hiszen nem tudja, hogy a bántalmazás mikor, milyen helyzetben következik be. Gyakori az is, hogy a verést elszenvedő kiskorú nála kisebbeknél is beveti a fenyítés e módszerét, hogy erőfölényhez jusson.

Senkinek nincs joga hozzá

Benczéné Timár Irén nagyon fontosnak tartja kiemelni, hogy a verésnek személyiségromboló hatása van, ma már a társadalom is elítéli, és ha kitudódik, megbélyegző a bántalmazóra nézve. Egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy nincs tolerancia a bántalmazásra, egységes kiállás van annak elítélésében. Változtak a nevelési elvek, gyermekbarátabb lett, ami azt jelenti, hogy senkinek, semmilyen körülmények között nincs joga a kiskorúakat bántani. Tulajdonképpen ez az emberi együttélés alapszabálya. Nincs elfogadható magyarázat – nem csak a felnőtt – gyerek, hanem a felnőtt – felnőtt közötti – bárminemű testi fenyítésre, sőt a mai világban már az állatok bántalmazása is büntethető.

Ha kifogyott az eszköztár…

A nevelés célja, hogy a gyermek megértse, a dolgoknak következménye van, tetteiért vállalni kell a felelősséget, ugyanakkor lehetőséget kell adni neki, hogy kijavítsa a hibát, amivel azt üzenjük számára, hogy ő értékes, szerethető ember. A nevelés során a szülő vagy pedagógus általában akkor nyúl a verés vagy akár a szóbeli bántalmazás módszeréhez, ha kifogyott az eszköztára, és nem tudja elérni nevelési szándékát. Indulatai elhatalmasodnak, az alkohol pedig feloldja, gyengíti a normál kontrollt. A testi fenyítés a könnyebb útnak tűnik, leülni a gyerekkel, megbeszélni a problémát, sokkal több időt és energiát követel. A gyermekkorban elszenvedett bántalmazás a fizikai fájdalom mellett a kiszolgáltatottság, a szégyen és a megalázottság érzését hozza magával. A felnőttek azt sem mérik fel, hogy a fájdalom – mind fizikai, mind lelki – milyen hatással van a gyermek emberi méltóságára, és annak milyen hosszú távú következményei vannak.

Az erőszak nyelve

A veréssel büntetés során csak az érhető el, hogy a gyerek félni fog, a nevelés így nem építő jellegű, hanem elbizonytalanító, a bántalmazott rossznak érzi magát, ami szorongást vált ki belőle. Egy megborult egyensúlyi állapot következik be, ahol a felnőtt kihasználva fizikai és hatalmi fölényét, kényszert és befolyást alkalmaz egy nála gyengébb személyen. A helyzet lázadást, bosszúvágyat, titkolózást és agressziót válthat ki gyerekből, valójában az erőszak nyelvét tanulja meg, amit ő is alkalmazni fog másokon. Az erőszak erőszakot szül, Ruth Bader Ginsburg amerikai jogász szerint, a dühös vagy bosszús reakció nem segít a meggyőzésben. Azt is tudni kell, hogy a bántalmazott előre nem tudja, mikor jön a verés, annak kiszámíthatatlansága hideg zuhanyként éri, bénító hatású. A tanácsadó szakpszichológus úgy véli, a szerető, elfogadó és támogató gyermeknevelés nem könnyű, hiszen testi fenyítés nélkül nehezebb a határokat megtanítani, de az már bizonyított, hogy az egészséges személyiségfejlődésben kifizetődő és követendő módszer, ami nem csak az egyén, de a társadalom számára is létfontosságú.