Bonsai

A bon edényben nevelt sai fát jelent. Eredete 2000 évvel ezelőtti Kínába nyúlik vissza. A X. -XI. században buddhista szerzetesek vitték Japánba. Az ottani emberek természet iránti szeretete és a művészet iránti tisztelete továbbfejlesztette e kultúrát. Európában a II. világháború után kezdett elterjedni. Hazánkban az 1980 -as évektől kezdték el gyűjteni ezeket az élő „ékszereket".
Bonsai-nak bármilyen fás szárú növény kialakítható, a lényeg a lapos edény, melybe rendszeres nyírással kényszeríthető a gyökérzet, és a gyökérzet arányában nyírott lombozat.
A bonsai lényege: minél idősebb legyen a növény, vagy minél extrábban csavarodott törzs, lépcsőzetes korona és villámsújtotta növény hatását keltse.
Mi magunk is készíthetünk ilyen növényeket faiskolában vásárolt elöregedett növényből, vagy természetből gyűjtött a természetben sérült pl.: vad rágta növényből. Ezeket első egy-két évben edényben kell tartani, csak a gyökerére koncentrálni, majd ha ezt kibírta, akkor kell a korona alakítását megkezdeni. A leggyorsabb, de a legköltségesebb megoldás a kész növény vásárlása. A bonsai-ok eredetileg szabadtéri növények voltak, csak ünnepekre vitték őket a lakásba. Nálunk azonban a téli hideg elől a még a nálunk honos fajtákból (mezei szil, kínai szil, gyertyán, vadkörte, boróka félék) is készített növényeket lombbal, forgáccsal be kell takarni, vagy fűtetlen üvegházba kell vinni.
A lakásban tartott szobai bonsai-okat trópusi vagy szubtrópusi növényfajokból (pl.: fuxia, fikusz, majomkenyérfa, gránátalma) állíthatunk elő. Ezeket egész évben a lakásban tarthatjuk világos, de tűző naptól mentes helyen.
Egy bonsai-nak az edény alakja, színe, formája, a növény gyökérzete, törzse, koronája teljes összhangban kell hogy legyen. E növények általában úgy vannak kialakítva, hogy csak egyik oldalról mutatnak igazán, ezért a helykiválasztás is nagyon fontos számukra. Amire a leginkább kényesek ezek a növények az az öntözés. A szabadtérieket évszaktól függően, a szobában lévőket rendszeresen kell öntözni, a lényeg, hogy soha sem szabad a földnek teljesen kiszáradnia. Jó módszer, hogy hetente egy-két órára vízbe merítjük a növényt, így a talaj teljesen feltöltődik. A szabadtéri bonsai-okat fürdetés után soha ne tegyük tűző napra, amúgy is a félárnyékos helyen érzik jól magukat ezek a növények. Ilyenkor azonban a tápanyag-utánpótlásra is jobban oda kell figyelnünk: a kültériket tavasztól őszig havonta, míg a szobaiakat egész évben folyamatosan kis mennyiségű tápanyaggal öntözzük.
Átültetni 2-3 évente szükséges őket, ilyenkor a gyökérzet 1/3 része eltávolítható. Humuszban gazdag virágföld és homokkeverékét használjunk. Metszeni alakítani a kültérieket tavasztól őszig folyamatosan, míg a tűlevelűeket évi 2-3 alkalommal szükséges.(Erre a célra egy kiselejtezett manikűr olló is elegendő) A szobában tartott növényeket egész évben metszeni kell, ami nem áll másból, mint folyamatos visszacsipkedésekből. A vastagabb erősebb ágakat rézdróttal kötözhetjük meg, hogy a kívánt alakzatot felvegyék, de a kötözéseket 6-8 havonta cseréljük le, nehogy belenőjenek a növényünkbe.
Leggyakoribb hibák a bonsai nevelésénél:
- a túlöntözés (soha ne álljon víz a növényünkön)
- átültetés után 3-4 hónapig ne tápoldatozzuk
- szerves trágyával soha ne öntözzük
- ne hidegvízzel öntözzük (szobahőmérsékletű a legjobb)
- soha ne használjunk kifolyónyílás nélküli cserepet
- a kötöző drótot ne hagyjuk fent 1 évnél tovább
- a szobában nevelteket huzatnak, hideg hatásnak még néhány percre se tegyük ki
- a tápanyag-utánpótlással mindig óvatosan bánjunk, inkább több alkalommal, de kisebb dózisban adjuk.
Nagykutasi Viktor kertész