Kezdődik a gyümölcsfák metszése

 A facsemete erőteljes hajtása a sudár (a korona magasságát határozza meg) az oldalhajtások ebből fejlődnek, ezeken pedig a termőrügyeket hordozó termőrészek találhatóak. Tehát a korona legfiatalabb része a hajtás. Az őszi lombhullás után vessző fejlődik. A vesszők a gallyon, míg a gallyak az ágakon, az ágak vázágakon helyezkednek el. A levelek hónaljában szemek találhatóak, melyek rüggyé alakulnak. A függőlegesen növő hajtásokon főként hajtórügyek helyezkednek el, míg a vízszinteshez közeli hajtásoknál főként termőrügyek találhatóak. Ha a hajtóvesszőket megfelelően kezeljük (pl. lekötözzük, megmetsszük), akkor a termőrügyek képződésére késztetjük őket. A hajtás végén található a csúcsrügy, alatta a leveleknél, a hajtórügyek, ezeknél nagyobbak, duzattabbak a termőrügyek, a rügyek, vagy hajtások alján találhatóak a mellékrügyek. A több éven át ki nem hajtó rügyek az alvórügyek, melyek csak valamilyen erőteljes stressz hatására (erőteljes metszés, vagy belenő valami az ágba) hajt ki, amikből egy felfelé törő vízhajtások fejlődnek, melyek csak tápanyagot vonnak el a fától.
A fák metszését általában azok fejlődési szakasza határozza meg. Koronaalakító metszés: fajtára jellemző habitus kialakítása, amit egészen a korona végleges és teljes nagyságának eléréséig alkalmazzuk. Itt az ágak lekötözését és nem megfelelően fejlődött ágak teljes eltávolítását vagy cseréjét is alkalmazzuk. Ideális az a korona, mely egy vezérből és a 3-4 vázágból áll. Elfogadott és alkalmazott módszer a rügyre metszés. Ezzel ugyanis a hajtások elágazódását lehet serkenteni. Mindig a koronából kifelé álló külső rügyre vágjuk vissza. folytatjuk..
Nagykutasi Viktor kertész