Kisalföld logö

2019. 05. 20. hétfő - Bernát, Felícia Még több cikk.

Tavaszi szóvirágok

Dühös lettem a magunkfajtájára. Vétkes? Cinkos? Néma? Az írástudók felelőssége a konformista közönybe süppedt.
Azon vettem észre magam a minap, hogy furcsa szokásom kezd kialakulni. Az égig érő közhelyindák gaztengere között, ha megérzem egy-egy szerényen illatozó  ibolya őszinte illatát, már nyúlok is a telefonért, hogy verbálisan meglapogassam a szókertész vállát. Mondom, hogy milyen dicső tett ezekben a szájkosaras időkben nem csak elpusmogni, magunk között kibeszélni, összekacsintva ki sem mondani mindazt, amit gondolunk – hanem fehéren-feketén betűkké formázni, arcot  mellétenni, aláírással hitelesíteni, hogy: az országban mindent a korrupció mozgat, vagyonokat lopnak és vagyonokat lehazudnak, milliárdos strómanok mögé bújnak a keresztapák, urambátyám viszonyrendszere a működési koordináta, a törvények személyre szabottak, a demokrácia szárnyaszegett-megtépázott angyal, a tájékoztatáshoz való jog csak egy érdemtelen paragrafus, a sajtószabadság szóra sem érdemes. 

Dühös lettem a magunkfajtájára. Vétkes? Cinkos? Néma?  Az írástudók felelőssége a konformista közönybe süppedt, orosz rulettet játszik, aki  a belső monológoknak hangot ad. Miénk itt a tér? 

Túltoltuk az öncenzúrát, melyről Esterházy azt a szinesztéziát festette, hogy „olyan, mint az olvadt hó, beszivárog az ember gallérja alá". Nedves lett a tarkónk alja! Hideg a verejték. 

A fagyot engedő földből napfénybe nevetnek a hóvirágok. Gallért szárít a tavasz, lopakodik felénk az ünnep. Márczius idusa.

Talpra, magyar, hí a haza!
 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mikulás megafonnal

Lúdas Matyi például csak a baloldali oligarchákat lesz hajlandó elnáspángolni. Tovább olvasom