Lecke

Öröm nézni az utcaképet reggel: kisuvickolt, napbarnított, jól öltözött gyerekek szaporáznak az iskolák felé. Na ja, majd szeptembertől minden más lesz! Felelős szülők teszik meg felelőtlen fogadalmaikat, hogy a tanév új kezdet lesz az ő életükben is. A felvezető héten még békésen kérik a drága kisfiamat-kislányomat, hogy bújj a takaró alá, ideje a villanyoltásnak, mert holnap iskola, fontos, hogy kipihent legyél! Őszinte és lelkes érdeklődéssel firtatják az iskolai történéseket: házi feladatot ellenőriznek, kikérdeznek, szorgalmit írnak és olyan fejedelmi tízórait csomagolnak, ha minden így maradna, az iskolai büfék és a magántanárok lehúzhatnák a rolót. Úgy vannak a szülők a tanévkezdéssel, mint az újévi fogadalmakkal: lefogyunk és leszokunk. A szülői tökéletességre való törekvés erős motiválója egy iskolás. Megfigyelésre alapozott népi következtetés, hogy a meg nem valósított anyai-apai álmokat a gyerekeknek kell beteljesíteniük.

Idő kérdése, hogy a szelíd szülők új(tan)évi birkatürelmüket mikor veszítik el. Az első hét után vagy amikor először veszett el a tornazsák? Mielőtt a szebb jövő reményében a sport, zene- és nyelvtanulás Bermuda-háromszögébe taszítják a gyerekeket, tegyék fel önmaguknak a kérdéseket: munka után milyen tanfolyamokra ülnek be? Beiratkoztak már a nyelviskolába, hogy meglegyen az a felsőfokú? És a sport? Ennyi idősen már kijárna a fekete öv. A zongorát se kerülgessék, tanulják azokat a Liszt-szonátákat! Minden jellembeli erényt birtokolnak: őszinték, hűségesek, igazmondók, higgadtak, előrelátóak, szorgalmasak és segítőkészek?

Hmmm. Fel van adva a szülőknek is lecke, de ne legyünk szigorúbban a gyerekekkel, mint önmagunkkal!

Hagyjuk őket álmodni! Sipirc az ágyba! Holnap (is) iskola.