Jobb csapat

Amikor Danyi Gábort kinevezték az Aud-ETO vezetőedzőjének jó egy évvel ezelőtt, azt írtam itt, bátor döntés volt ez az elnökségtől. Merthogy nem nagy nevet szerződtettek, hanem a második sorból léptették elő a magyar szakembert. Nos, az akkori reményeim egyike valóra vált, Danyi Gábor immár nagy név a szakmában. Azon túl, hogy minden nyerhető trófeát elhozott a győri csapat, a játéka is rendkívül látványos volt ebben a szezonban. Csak a Fradit nem tudtuk megverni a BL-ben, ez nem is tetszett a szurkolóknak. Nekem sem. Pedig az a két döntetlen nem osztott, nem szorzott, de akkor is. A fővárosi zöld-fehéreket megverni mindig dupla öröm. No de sebaj!

Aztán egy éve azt találgattam, hogy mi is lesz vajon az a jelentős változás, amit Danyi beígért. Ma már tudható, a látványos, gyors és gólra törő támadójáték, amit a férfiaktól szoktunk meg. És a kevésbé látványos, de többek szerint még értékesebb előrelépés: a vezetőedző minden eddiginél jobban támaszkodik stábjára, az erőnlétért, a regenerációért, a rekreációért felelős szakemberek munkájára, akik a saját területükön szabadabb kezet és nagyobb felelősséget kaptak. Úgy tűnik, ez nagyon bejött. Ellentétben a tavalyi szezonnal, idén alig volt sérült játékos (arra, hogy rálépnek valakinek a lábára, nem lehet felkészülni). Itt jegyzem meg, Ambros Martín mostani csapatában többen is szenvedtek komoly sérülést idén.

Danyi Gábor a minap azt mondta, eddig úgy hatvan százalékban sikerült megvalósítania azt, amit eltervezett. Izgatottan várom a maradék negyven százalékot. Remélem, benne lesz egy másik tavalyi óhajom is: kapjanak több lehetőséget a magyar fiatalok! Nehéz év lesz a következő, remélem, belefér.