Királyság

Király Gábor 108-szoros válogatott labdarúgókapus leginkább talán a szürke mackóalsójáról ismert. Ebben védte végig a világot Magyarországtól Németországon át Angliáig. Na és persze ezt használta a két évvel ezelőtti Európa-bajnokságon is. A számára kedves ruhadarabból ismert sportmárka lett. 

Ez a történet tegnap azért jutott újfent eszembe, mert csütörtökön Szombathelyen felavatták a Király Sportegyesület ezer négyzetméter alapterületen felépült új épületét és kibővített pályarendszerét. A bruttó egymilliárd forintos fejlesztés ötvenszázalékos kormányzati támogatással valósult meg. 

A létesítmény névadó tulajdonosa ugyancsak Király Gábor, akiről így több okból is lehet mondani, hogy szépen felépítette a futball utáni karrierjét. Az avatás alkalmával a Haladás kapusa elmondta: annak idején a Hertha BSC játékosaként is gondolkodott arról, mit fog csinálni az aktív labdarúgó-pályafutása után. Egyértelmű volt számára, hogy a futballban akar maradni, mert neki ez a környezet jelenti az életet, a focihoz ért a legjobban. Egy olyan intézményt, olyan sportlétesítményt akart létrehozni, ahol lehet jó körülmények között sportolni, ahol az utánpótlással foglalkozhat. A Király Sportlétesítmény aztán tizenöt évvel ezelőtt meg is nyitotta a kapuit Szombathelyen. 

 Ha minden magyar nagyvárosnak nem is lehet egy Királya, azért példaként oda lehet állítani mások elé. Mint ahogy a gyirmóti Alcufer Stadiont is, amely a Horváth testvérek birodalma. Nemrégiben adták át és azóta is szépen fejlődik. Aztán említsük meg Lipótot is, kuriózum a maga nemében. Sajnos vannak ellenpéldák is, mint a különböző okokból lassan ezer sebből vérző ETO Park és a patinás DAC-pálya.

Úgy látszik, Győrbe is elkelne egy(-két) Király.