Ürülék

Még így, halványan is nagyon szép a felcsúti stadion, mondta az M1 riportere a vasárnapi Vi-

deoton–Ferencváros meccs közvetítése közben, akkor, amikor a stadion sötétségbe borult. Ebben a pillanatban elemi erővel kívánkozik ki Eörsi István mondata az „írástudó árulásáról", ami „ott kezdődik, amikor ürüléknek mondja a szart". A szétvert újságírószakma ott tart – őszinte tisztelet a kivételnek –, hogy már a szagát sem érezzük a fekáliának, nemhogy nevén neveznénk.

Pedig mondhatta volna azt is az M1 riportere, hogy ez most elég kínos, kedves nézők, itt ülök a sötétben, épp csak elkezdődött a vihar, egyet villámlott, erre a milliárdos stadionprogramunk ékkövében, a Pancho Arénában elmegy az áram. Aggregátor nincs, gyerekek? Még szerencse, hogy a VIP-páholyban van fény, meg az is tök jó, hogy minden szurkolónak van mobilja. Így, a sötétben, amikor csak a fénycsóváik látszanak, még többnek is tűnnek. Ez azért, valljuk be, nem is árt, mert most rangadóról (he-he) beszélünk, a Videoton játszik a Fradival, illenék legalább ötezer nézőnek szurkolnia, mi meg jó, ha 2800-at be tudunk hazudni. Most akkor beszéljek erről?

Vagy vegyük elő a Sorost, hogy biztos ő csinálta? Jaj de jó, visszajött az áram, folytatódhat tehát a mérkőzé..., villámlott, elment megint az áram, ne haragudjanak, ez így már tényleg vérciki. Nem kellene lefújni az egészet? Mert lírázni én nem tudok a naplementéről, meccs meg nincsen. Tudják, mit: hatvanegy perc így is elég volt ebből a focinak nevezett valamiből, s ha most komolyan gondolja a szerkesztő, hogy tényleg bemondom, hogy „a stadion csodálatos", s „van, aki hisz a csodában", akkor higgyen ő abban, nevezze magát újságírónak, riporternek vagy bárminek, ami a munkaköri leírásában szerepel. Én húzok, gyerekek, mert pontosan olyan sötétség van itt, mint amilyen a magyar foci maga.