Korrupció

A következő bekezdések vendégszövegek Ferenc pápa Peter Turkson bíboros „Korrózió" című friss könyvéhez írt előszavából.

„A korrupció rákbetegség, amely megöli az embert és a társadalmat... A maffiák hétköznapi nyelve, a halál folyamata, amely szétszakítja a személyek közötti együttélést, kedvez a bűnözésnek és végül elpusztítja magát a megvesztegető személyt is...

A korrupció jelensége, áttételes volta miatt megtámadja a személy legbensőbb lényét és egyben »társadalmi tényezővé« válik. Három kapcsolat jellemzi az emberi életet: kapcsolat Istennel, felebarátainkkal és a környezettel. Amikor valaki becsületes, akkor mind a három kapcsolatot felelősen éli meg a közjó javára. Amikor ezzel szemben az ember hagyja, hogy megvesztegessék, akkor antiszociális magatartása, amelyre a korrupció indítja, végül megszünteti a kapcsolatok érvényességét. Darabokra törnek a személyek közötti együttélés pillérei, az egyéni érdek méregként fertőz meg minden általános érvényű perspektívát...

A korrupció bűzlik. Ez a kizsákmányoláshoz, a lepusztuláshoz, a társadalmi igazságtalansághoz, az érdemek megalázásához vezet. A korrupció egyben a rabszolgaság, a városok, a közjó, a természet elhanyagolásának a gyökere is egyben...

A korrupció a káromkodás egy formája, a maffiák fegyvere és hétköznapi nyelvezete, a halál folyamata, amely életnedvet szolgáltat a halál kultúrájának, ez pedig elindítja a bűnözést. A korrupció aláássa a reményt, hogy lehetséges egy jobb jövő...

A korrupciót tehát fel kell ismerni és el kell ítélni, hogy az irgalmasság győzzön a zsugoriság felett, a kíváncsiság és a kreativitás kerüljön a belenyugvó fásultság helyébe. A korrupt személy elfelejti, hogy bocsánatot kérjen, mert fáradt és megcsömörlött, közömbös és öntelt..."