Múlt idő

Egyre-másra indulnak a magyar állami tévé új csatornái, lassan már követni is nehéz őket. Eddig egy hasznát látom, ez a régi műsorok ismétlése. Ilyen például az M3-ason látható Ki mit tud?, az Öt kicsi indián és mindenekelőtt a Desszert.

Gyorsan leszögezem, nem vagyok egy múltba révedő típus, kifejezetten idegesít a „bezzeg a mi időnkben"  hozzáállás.

A rendszerváltás előtti közállapotokat és politikai teret meg pláne rühellem. De ezekből a műsorokból kiderül a hetvenes, nyolcvanas évek értelmiségének felfogása, értékrendje, egyfajta polgári gondolatisága. Sok illat tetszik az akkori adások levegőjéből, sok íz az akkori desszertekből. Például az, hogy politikának semmi nyomát nem látni, pedig a Kádár-kor sűrűjében járunk. Szórakozásról, szórakoztatásról van bennük szó. És gondolatokat közvetítenek. Olyan gondolatokat, amelyek fontos dolgokról szólnak, figyelmeztető jelekre hívják fel a figyelmet. Azt mondja például a Desszert egyik szereplője anno, hogy elkészítettek egy listát a világ legszebb városairól, s ennek kapcsán kérdeztek ott élőket. A párizsi, brüsszeli elmondja, szép-szép a város, de milyen szép volt régen, mára egy csomó mindent tönkretettek, nézzék meg, miket merészelnek építeni mostanság. Ezzel szemben az amerikai, kanadai megszólalók derűs arccal áradoztak lakóhelyükről, csak a szépet, a jót látva és láttatva. Azt a tanulságot vonta le a beszélő, hogy a pesszimizmus, a hibakereső mentalitás európai tulajdonság, nem pusztán magyar sajátosság. De valaki rögtön közbevetette, nem pesszimista a magyar, hanem jól értesült. Ezzel vissza is rántott a jelenbe.

Érdemes átgondolni: mit sikerült átmenteni az akkor közvetített valódi értékekből, és mit sikerült kijavítani az akkor feltárt hibákból? Mindenki vegye számba saját szerepét és felelősségét! Hogy el tudja dönteni az olvasó, pontosan mire gondolok, kapcsoljon a nosztalgiaműsorról bármely más csatornára. Érteni fogja.