Kabaré

Kabaré. Vagy inkább tragédia? Vérmérséklettől függ, ki milyen jelzővel illeti azt, amit a legnagyobb baloldali ellenzéki párt kedden a parlamentben művelt. Az az ellenzék, amely a hatalom korlátjának szerepét kellene hogy betöltse. Az MSZP vezérszónoka a vitában még arról beszélt, hogy ellenzik a társasági adókedvezmények (tao) titkosítását. Főleg azért, mert a törvénymódosítással a kormány azt szeretné elérni, hogy ne derüljön ki, melyik cég mennyit adakozott valamelyik politikusuk szívéhez közelálló sportegyesületnek. A szavazáskor azonban a szocialista frakció egyöntetűen az igen gombot nyomta meg. Később nyilatkozatot adtak ki és elnézést kértek, mondván, tévedés történt: az MSZP nem támogatja a törvénymódosítást. Egyben kérték Áder János köztársasági elnököt, hogy ne írja alá az adótörvények módosítását. A baki azért történhetett, mert a parlamenti gyakorlat szerint a képviselők egy frakciótag vezénylete alapján szavaznak, aki hibázhatott, a frakció pedig ment utána. Ha csak ezt a momentumot nézem, akkor kabaré, ami az ülésteremben és ebben az országban történik. Tegyük hozzá, nemcsak a szocialista frakció követi ezt a gyakorlatot, hanem az összes többi is, szó sincs lelkiismeretről vagy szakmai meggyőződésről egy-egy voksolás alkalmával. Ha a törvénymódosítás lényegét, a titkolózást is hozzáveszem, tragikusabb a kép. Döbbenetes, mi pénz folyik el sporttámogatás címén – most már hivatalosan is követhetetlenül és ellenőrizhetetlenül – akkor, amikor nem jut az oktatásra, az egészségügyre és a mélyszegénységben élők felzárkóztatására sem. Ráadásul eddig sem volt teljesen világos, hogy a támogatások forintjai valóban az utánpótlássportra mentek-e el.