Huszonegy

A migrációs válság, melyet szerintem helyesebb a történelemben rendre megismétlődő újabb népvándorlási hullámnak nevezni, kétségtelen, egy a világ globális krízisei közül. Ám ha a gond világméretű, megoldása, mérséklése is csak globális léptékben és keretekben lehetséges. Aki azonban erre az egy lapra tesz fel mindent egy belpolitikai játszmában, hasonlatos ahhoz, aki a tizenkilencre lapot kér.

Aki a kártyában tesz így, az vagy csal, vagy nagyon jól számol, vagy egyszerűen csak kalandor. Nem vagyok nagy szerencsejátékos, de a huszonegy még nekem is megy. Ehhez nem kell túl sok ész. A játék lényege, hogy aki eléri, vagy leginkább megközelíti kézbe kapott lapjai értékéből a huszonegyet, az győz. Kevesebb lehet, több nem. Ez a szabály.

Nos, aki tizenkilencre kér lapot, az sokszor előre tudni véli, hogy alsót kap, s így tutira megy. Ám a tuti a kártyában még a leghatékonyabb fejszámolás mellett is csak cinkelt lapokkal lehet tényleg biztos. Ha nem így tesz, akkor viszont kockáztat, s a valóság ismerete helyett a vakszerencsére bízza sorsát. Harminckét lapból az alsó esélye mindössze egynyolcadnyi.

A kártyában is csak egy darabig lehet csalni. Léteznek ugyan igen bő kabátujjak, de kellenek a kellően naiv partnerek is hozzá. Ám tapasztalhatjuk azt is, a politikában különösen is tobzódnak a Cipollák és Rodolfók. Egy azonban biztos: aki tizenkilencre lapot kér, ám az alsó helyett mégis mondjuk tökfilkót kap, hiába magyarázza utána, hogy az ő huszonkettője mégis csak több, mint a bank húsza vagy huszonegye, vesztett. Bárhogyan ágáljon is. Sőt, ha sokat ugrál, még ki is vezetik a kaszinóból.