Tenyérre velük!

Búcsúzó hetünk legfontosabb történése azon túl, hogy miniszterelnökünk csütörtökön Brüsszelben beismerte, semmit sem ért el menekültügyben, mégiscsak az volt, hogy elkezdődött az új tanév. Az iskola örök, s a legjobbak benne azok az ismétlődő háromnegyed órás interakciók, amelyek meghatározzák gyerekeink, unokáink életminőségét. Az iskola legfontosabb szereplője a tanár. A kazinczys időkben született szavunk szerint ugyanis ő a tan árasztója.

A tanári személyiség befolyása gyerekeinkre számszerűsíthető (dollárosítható) is egy friss amerikai tanulmány szerint. A kutatók megmérték a tanárok hatását a diákok későbbi jövedelmére. A statisztikai modellek összevetéséből arra jutottak, hogy azok, akiket egy adott iskolaévben jó tanár tanított, körülbelül évi 350 dollárral keresnek többet azoknál, akiknek abban a tanévben átlagos tanár jutott. Ez teljes életpályájukra vetítve közel 8 ezer dollár (2,2 millió forint) különbséget jelent minden egyes diáknál. Sőt, a tanári hozzáadott érték kedvező hatással van egy sereg más felnőttkori mutatóra. A jobb tanárok diákjai nagyobb valószínűséggel kerülnek be a felsőoktatásba, nívósabb egyetemekre járnak, hamarabb kezdenek nyugdíjcélú megtakarításba, több adót fizetnek, és kisebb köztük például a tinédzserkori terhesség kockázata.

Ha másból nem, hát a forintok (dollárok) rideg tükréből csak be kellene látni, hogy mind egyéni, mind közösségi (értsd: magyar nemzeti) érdekünk, hogy a lehető legtöbb kiváló tanárt képezzük ki és tartsuk is benne közoktatásunkban. Ehhez képest tavaly a magyar általános iskolai pedagógusok átlagbére a magánszektor diplomásátlagbérének kétharmadát sem érte el.

E helyről én ezennel egy mozgalom elindítására buzdítanék: hordozzuk végre a tenyerünkön a tant árasztókat!