Az év embere

Meg szoktuk választani az év embereit azok közül, akik példát mutattak a közösségüknek. Idén, ha szavazni lehetne, a közhangulat alapján biztosan előkelő helyen végezne az az operatőrnő, aki célzott rúgással terített le egy menekülő szír(?), afgán(?), pakisztáni(?) kisgyereket Röszkénél, és az elszomorító esetről készült videó magyarországi helyszínrajzzal bejárta a fél világsajtót. Vagy az a biztonsági őr, aki az eső elől egy használaton kívüli raktárban menedéket kereső migránsokra ráengedte a kutyákat. Vagy az az úri vezető, aki látva a győri Szent István úton gyalogló, ujjukkal V betűt formáló menekülteket, satuféket nyomott a szemközti sávban, leengedte az ablakot és eltorzult arccal üvöltötte az autóból, ahogy a torkán kifért: „F...szopó migránsok!"

Nem vagyok felhőtlenül boldog amiatt, hogy idáig jutottunk. Hogy ilyenek lettek a közállapotok. Amiatt sem persze, hogy a migránsok lábmosónak használják az ivókutat Győr belvárosában. De halvány kis reménysugarak is vannak ebben a kontinensnyi káoszban. Ilyen például, hogy intézkedési tervet dolgozott ki a megyeszékhely. Még ha tüneti kezelést jelent is, legalább történik valami előremutató. Lesz ideiglenes melegedőhely az egyre nagyobb számban Győrbe áramló menekülteknek. Lesz konténeres zuhanyzási, tisztálkodási lehetőség, mobil vécé, egy csomó szemetesedény. Ha kell, különbuszokat, -vonatokat indítanak a diákoknak, hogy nyugodtan utazhassanak a gyerekeink. Mindez, ha nem is oldja meg egy csapásra ezt a bonyolult helyzetet, de egy lehetséges utat nyithat a menekültválság helyi szintű kezelésére.

Mert az biztos, hogy a kocsiból kiordítozás, a menekültek összerugdosása nem ijeszt el innen senkit. És azon túl, hogy üldözendő, ráadásul méltatlan is hozzánk.