2015.03.09. 20:12

„Ősanyák” vs. „Sötét oldal”

Amikor a „kissé” szarkasztikus Dr. House szerinti „élősködőm” beköltözött a hasamba, alapvetően 2 anyukáknak szóló oldalt kezdtem el követni. Az egyiknek jelenleg 170 ezer olvasója van, a másiknak valamivel több mint 15 ezer. Bizony nagy különbség, én mégis mára csak az utóbbit nézegetem. A mai bejegyzés végére megérted, hogy miért. És az sem titok, hogy ez a írásom is ilyen arányban lesz népszerű. Vagyis, inkább nem...

Édes jó anyám egyszer azt mondta nekem: „biztos voltam benne, hogy jó anya leszel”. Hogy miből gondolta ezt nem tudom, sosem kérdeztem tőle. Talán abból, hogy már az oviban elbeszélgettek vele, mert Zsuzsika semmit mást nem volt hajlandó csinálni mint babázni…. Vagy éppen abból, hogy a barátnője kisfiára, aki mára már felnőtt, 8-9 évesen vigyáztam….Vagy talán abból, hogy még a kutya mellett is képes voltam virrasztani amikor beteg volt? Ki tudja...Én magam sosem gondolkoztam azon, hogy vajon jó anya vagyok e vagy sem, és most sem agyalok rajta. Nem tudom, hol kezdődik az, hogy valaki jó, vagy éppen rossz. Csak teszem a dolgom 70% ban a szívemre, és az ösztöneimre hallgatva, mint ahogyan az életemet is élem, a maradék 30% ba, pedig próbálom besűríteni a tudatosságot, a racionalitást, és a logikát.

Sokszor halljuk manapság a kifejezést „ősanya”, de az ősanyák valójában nem merik igazán vállalni, hogy azok, inkább gúnynak élik meg ezt a szót. Az ősanya kifejezés mindenkinek mást jelent. Szerintem ők azok akik szoptatnak ameddig csak tudnak, akár évekig is. Ha kell a testüket kínozva, mert azt sulykolják nekik csináld, csináld, ha a csemetédnek már nem is kellene, és neked is rossz, nyűg, kényelmetlen, akkor is csináld! És ők csinálják...Ők azok, akik látszólag minden gond nélkül feladják önmagukat, mártírok lesznek a családjukért - pedig igazából ezt senki sem várja el tőlük, ez csak az ő kényszer képzetük,- némileg képmutatóan csak a púder, és a fincsi babaillatról csacsognak, ( ami a valóságban többnyire tej, büfi, pisi, kakiszag) önmagukat gyötörve szenvednek, azt sem tudják már ki az a vidám, gyönyörű nő akik a gyerek előtt voltak. Depressziósak, és bár a létszám eggyel nőtt, mégis őrületes magányban élnek, bezárva a lelkük valóságát. Ezeket azonban sosem vallanák be senkinek, mosolyogva azt mondják: minden rendben van! Ősanyák akiket halálos lelkifurdalás gyötör amiért pár órára másra hagyják a csemetéjüket, abba pedig már bele sem mernek gondolni, hogy magukra is szánjanak egy kis időt, mert ezáltal önzőnek éreznék magukat, és hát ez az ördögtől való cselekedet! Ők azok, akik a saját ágyukban, órákig képesek nézni a szuszogó kisgyereket egy szent ámulatával, és akár évekig is elfogadják, hogy köztük alszik, ezzel akár még a párkapcsolatukat is kockára teszik- és a „még az állatok is együtt alszanak a kölykeikkel”- kedvenc mondatukkal védekeznek. Érdekes kérdés, hogy vajon miért érzik azt, hogy szabadkozniuk kell emiatt...Ők azok, akik bio gyümölcsöt, zöldséget, biokiskutyafülét vesznek, mert a legjobbat akarják a gyermeküknek- mint egyébként minden anyuka. Nos, hát...le sem merem írni, hogy mégis mit szóljak amikor a lányom két pofára tömi a „paraszt” szalonnát…

Engem zavar e az „ősanyaság”? Nem. Megvan az a jó tulajdonságom, hogy engem sok minden nem érdekel, nem juttatok felesleges információkat a fejembe. Tőlem mindenki azt tesz amit, és ahogy szeretne. Szabad akarat! De: a tapasztalatom viszont az, hogy inkább az ősanyákat zavarja a „sötét oldal”, amit én is képviselek, az a „laza társulat” akik már már szégyentelen, nem anyához méltó dolgokat is mernek művelni, és nem agonizálnak azon, hogy mások, a környezet, a társadalom ehhez mit szól. Mert azt az energiát inkább megpróbálják hasznosan tölteni. A „hasznosság” lehet akár pár óra „kilengés” is, hogy a gyerek újra egy vidám nőt, és ne csak egy lestrapált anyát kapjon vissza, aki utána egy pozitív atombomba energiáját tudja bevinni a családba.

Én genetikailag alkalmatlan vagyok arra, hogy ősanya legyek, és ezt vállalom is. Mert elsősorban bár anya vagyok, szükségem van a női létre, és a munkámra, mert én így vagyok kerek. Genetikailag képtelen voltam arra, hogy heteket töltsek egy százas papírzsepi társaságában zokogva azért, mert nem tudtam szopiztatni a lányom, helyette genetikailag alkalmas vagyok rá, hogy azt mondtam: fene vigye, soha nagyobb bajunk ne legyen! A lényeg, hogy egészséges, imádnivaló, csodaszép, és persze tökéletes. :) Genetikailag alkalmatlan vagyok arra, hogy lelkifurdalásom legyen amiért mama-papázik, és én közben dolgozom, töltődöm, ne adj Isten még társasági életet is élek, és tudom, hogy a gyerek jól érzi magát. Bolondot csinálva az egész csapatból, mivel klasszikusan a nagyszülők pontosan úgy „ugrálnak” ahogy ő „fütyül”, a lovacskázáson, zenehallgatáson át, ha anya kihúzza a lábát akár este 10ig a tánci-tánciig. Genetikailag alkalmatlan vagyok arra, hogy a gyerekkel aludjak, mert hokifelszerelésben kellene tennem a különös dilije miatt, ami szembe nyúlkálás, arc markolás simi címén, és társai. Ez a „felfedező” mániája engem zavar, kicsit sem pihentet, képtelen vagyok így aludni. De genetikailag alkalmas vagyok rá, hogy nyugodtan, a saját szobájába, a saját ágyába tegyem le, mert így tud mindegyikünk normálisan aludni. Sőt! Még azt is be merem vallani, hogy nem állok órákat a kiságya felett bámulva a csókos kis száját, amit legszívesebben felzabálnék, mert az egész napi menetelés után igen is élvezem az esti csendet, hogy elnyúlok a saját ágyamban, gyerek nélkül, vagy éppen kihasználva a család lelki gyengeségét a dajkálásra, kedves barátosnémmel 2 órára meglógok meginni egy vadító 4% alkohol tartalmú üdítő szerű micsodát, ami közben megtárgyaljuk az élet nagy dolgait.

Érdekes amikor a nők elérkeznek az anyaság életszakaszába. Fórumokat, könyveket bújnak a témában, próbálnak 100% osan felkészülni mindenre, ami persze lehetetlen. A legtöbben legyengülnek lelkileg, mentálisan, még olyanok is, akik egyébként előtte az életüket önállóan, erős kézzel irányították. Valami -féle rossz démon költözik beléjük, aki bizonytalanságot, lelkifurdalást generál a tudatukba mindenféle csippcsupp dolog miatt, és ennek bizony a „biznisz” sem tesz jót, tekintve, hogy néhány anyalélekbúvár nagyon okosan felismerte ezt, és az anyák instabilitását meglovagolva még rá is tesz 1-2 lapáttal a könyvekkel, publikációkkal. Elnyomják az anyák ösztönös hangját ami mindenkiben ott van kivétel nélkül, befolyásolják őket, nem hagyják, hogy önmagukba és a babájukba bízzanak. Mindenféle szakirodalmat vetetnek velük, mindent megmagyaráznak logikailag, ahelyett hogy arra ösztönöznék őket, hogy az érzéseikre hallgassanak, és az önbizalmukat növelnék. Mára már eljutottam arra, hogy szerintem az egyik legnagyobb hiba amit egy kismama, vagy már anyuka elkövethet, hogy ilyen fórumokra hagyatkozik. Persze, jó az eszmecsere, a tapasztalatcsere, de speciel amikor már valaki annyira labilis, hogy kb azt is idegenektől kérdezi meg, hogy kell pelust cserélni….bizony sok esetben nagy a baj. Néha idegenekkel valóban jobb megvitatni a dolgokat, de személy szerint ezeket az anyákat figyelve, minduntalan felvetődik bennem a kérdés, hogy nekik a környezetükben egyetlen egy húsvér nő sincs akitől tanácsot kérhetnének, és vadidegenekben jobban bíznak mint bárki másban a világon? Én a terhességem alatt egyszer,- még az olvasgatós korszakomban, ami húderégenvolt- naivan elmeséltem a már anyukáknak, hogy mit, hogy fogok tenni a babámmal. Az elvem az volt, ami a mai napig is, hogy nem a babámra építem az életem, hanem őt építem be a mostaniba. 100 ból 99 anya esett nekem, a majd rájössz, majd megtudod, miről beszélsz ha még gyereked sincs, szegény gyereked…- szövegek különböző formációival, nem éppen kedvesen.

Szerencsére voltam olyan „egoista”, hogy nem hagytam megtörni magam, bíztam a gyerekembe, magamba, és kitartottam az út mellett amit választottam, és amin azóta is menetelünk. Lehet, hogy ez szigorúan, mereven hangzik, de ebbe tökéletesen belefér a lazaság. A következetesség nem zárja ezt ki, és amellett, hogy igyekszem tudatos lenni vele, „tudatosan” bevallom azt is, hogy a legtöbb marhaságot is tőlem tanulja.

Hogy elegem van e néha? Hát persze, mint mindenkinek. Nálunk is vannak könnyebb nehezebb időszakok, de egyértelműen a nevelés -nem sokan tudják a szó jelentését- kevés „parával”, de annál több humorral elv mellett vagyok, amiben ő szerencsére kiváló partner.

170 ezer, a 15 ezerrel szemben...Vajon helytálló az, hogy ez lenne az ősanyák, és a laza anyák mércéje? Vajon emiatt órási számbéli különbség miatt, tán azt kellene hinnünk, nekünk a kicsike tábor képviselőinek, hogy nem mi élünk „normálisan”? De épp ezaz, hogy mi nem hiszünk semmit! Érted már? Mert nem foglalkozunk másokkal, csak ösztönösen tesszük a dolgunkat anyapszichológusok, szakkönyvek nélkül. Nekem speciel senki nem osztogat kéretlenül gyereknevelési tanácsot, mert tudják, hogy nem érdekel. Ha valami érdekel, majd kérdezek. Hidd el, ezt te is el tudod érni, nem kell, hogy mások véleményét hallgasd napestig, stresszeld magad, és bebeszéld az agyadnak, hogy rossz anya vagy! Ha ezt teszed, elindítasz egy nem éppen pozitív rezgést amit megérez a gyereked, és a párod is, az pedig kinek jó? Attól nem jó semmi, ha saját magadnak, és a környezetednek behazudva azt hajtogatod, hogy boldog vagy, közben pedig legszívesebben segítségért sikítanál. Vajon te, aki a 170 ezerhez tartozol, égsz a vágytól, hogy ez másképp legyen, másképp éld az életed, neveld a gyereked, mi tart vissza, hogy a másik oldalhoz csatlakozz? A félelem? Miért?

Az anya a legbátrabb nő a világon. Vannak gyerektelen harcos amazonok, de egyik sem veheti fel a versenyt egy anyával. Amikor egy nő amellett dönt, hogy gyermeket vállal, azt is vállalja vele, hogy egész életében az ő, és családja megdönthetetlen támasza lesz, akire mindig, minden esetben lehet számítani, és még ha a fene fenét eszik akkor is ott lesz biztos pontnak. Te is egy ilyen nő vagy, ezt soha nem szabadna elfelejtened! Hogy szeretnél a gyereked, a családod támasza lenni amire kimondatlanul felesküdtél, hogy akarsz stabil, magabiztos gyereket nevelni, akit nem tör majd meg ez a szennyes világ, ha te magad nem vagy erős, és képesek befolyásolni mások véleményei, kéretlen tanácsai? Miért nem tudsz nemet mondani? Miért nyomod el a belső hangod? Talán azért mert a sok csacsogó, zajos ember között már meg sem hallod...talán ideje lenne leülni, elcsendesedni, és kidobni minden felesleges szemetet a fejedből, és embert az életedből.

Minden egyes nap elmondom a lányomnak, hogy olyan szép, okos, ügyes, és bátor! És amíg élek, minden nap meg fogom ezt tenni, annyi önbizalmat töltök bele amennyit csak lehet! A világ, főleg a nőkből nagyon sokat kivesz. És én nem akarom, hogy ő bár mikor is azt érezze, hogy nem elég jó, kevés, vagy éppen „rossz”. Azt szeretném, ha maradéktalanul bízna magában, de ha azt látná, hogy az anyja nem hisz abban ahogy él, amit csinál, ahogy cselekszik, ha mások irányítják az életét, akkor, hogy tudnék hiteles szülő lenni a számára?

Ha magad miatt nem tudsz változtatni az életeden, a gondolkodásodon, a blokkjaidon, tedd meg a gyerekedért! Most!

Nagyon messziről indultam való igaz... de megérted majd a következő bejegyzésemben, hogy mi köze ennek az egész témának a tudatos pénzügyekhez, a spóroláshoz, és azt is bebizonyítom neked, hogy az ősanyák mítosza pikkpakk lerombolható!