„Nyugati” életet szeretnénk, „Magyar” gondolkodással

A válaszadók 37% vallott úgy, hogy Ő mindent tud a pénzügyekről. Beleértve a banki és biztosító szektort is. Az első gondolatom az volt, hogy de jó nekik :). Aztán ahogy tovább haladtam a kiértékeléssel rájöttem, hogy ez akaratomon kívül egy becsapós kérdés volt a válaszadókkal szemben, hiszen pontosan a „mindentudó” emberek 98% a mondta azt, hogy nem érti a lényegét miért kell(ene) akár bevásárló listát írni, vagy éppen megtervezni a heti / havi menüt. Ezzel el is árulták magukat, hogy bizony már az alapoknál komoly hiányosságaik vannak. És, hogy mi köze van mondjuk egy banki vagy biztosítási ismeretnek ahhoz, hogy van e menü tervünk vagy nincs? Több mint azt bárki is gondolná. Ez is ki fog derülni azok számára akik velem tartanak itt.

 A felmérésből kiderül, a legtöbben úgy érzik a megtakarítások területén vannak hiányosságaik. Ez már csak azért is furcsa, mert a pénzpiacon még a csapból is ezek folynak. Talán pont ez a probléma, hogy túl sok van. Vagy az, hogy a legtöbb ember aki pénzügyi alkalmazott, értékesítő, ügynök, akár tanácsadó, nem ad megfelelő tájékoztatást az ügyfeleknek, ámbár a felelősség itt is kettős, hiszen akik válaszoltak a kérdésekre a többségük azt is elmondta, önmaga néz utána annak ami érdekli nem kíváncsi szakember véleményére. A kérdés ebben az esetben az, ha megnézek egy videót arról, hogy kell megsarkalni a csizmám, tudok e olyan munkát végezni mint a cipészem tenné, vagy csak majdnem? Ami viszont biztató adat volt, hogy tájékozottnak valljuk magunkat nyugdíj témában. Tehát e szerint tudatilag mára már pontosan felismertük mire számíthatunk, mire nem, és mit kell tennünk annak érdekében, hogy a helyzetünkhöz képest a lehető legjobb anyagi biztonságban éljük meg a nyugdíjas éveinket.

Az emberek nagy részét legkevésbé a bank, biztosító szektor termékei, szolgáltatásai érdeklik, a legszívesebben a tudatos költségcsökkentésről tanulnának és hallgatnának előadásokat, információkat. Mondhatnám azt, hogy ez engem meglepett, de egyáltalán nem. Egy virtuális vállba veregetést gyorsan végre is hajtotta magamon, tekintve, hogy a múlt évi munkám nagy része pontosan erről szólt.

De ezzel együtt ennél az „adatnál” kezdődtek meg a problémák. Mert bár az emberek többségét ez érdekli a legjobban, mégis a 100% ból, csak 57% tanulna elvileg a témában. Mi is a téma? Költségcsökkentés. Ergo, hogy maradhat több pénz a zsebembe, azaz, hogy élhetek könnyebben és ezzel, hogy tudok jobb életet biztosítani nem csak magamnak hanem a családomnak is! És ez csak 57% számára érdekes? Elvileg. Ugyanis, gyakorlatban már csak 19%!!!!! tanulna online, vagy akár személyesen a témában. A válaszadók 70%, soha nem hallott a „Háztartási naplóról” / bevétel, kiadás kontroll / a maradék 30% ból aki viszont ismeri, mindössze 1%!!!!! alkalmazza. A válaszokban az is szerepelt, hogy miért nem. Lustaság. Lustaság kérem szépen, mert olyan luxus van, hogy ezt megengedhetjük magunknak, ugye?

Csendben halkan pár kérdés…Mégis mi a fenét képzelnek emberek? Hogy úgy fognak jobban élni ha semmit nem tesznek? Mert Ők lusták? Számomra ez egy iszonyúan megdöbbentő negatív adat volt. A gondolkodásban akkora problémák vannak, hogy azt leírni is fáj.

A legtöbben szeretnének jobban élni, de úgy, hogy semmit nem kell tenniük érte. Az élet így működik? Vajon ki hazudta ezt nekik...

Korábban a nyugdíjbiztosítások kapcsán szintén készült egy felmérés. A szám itt is sokkoló. Az emberek közel 70% a, annyit költ amennyit keres. Mindegy, hogy 80, 150, vagy akár 500 ezer forintról beszélünk. Tehát az emberek közel 70% egyszerűen képtelen arra, hogy pénzügyileg tudatosan éljen. Mert nem tudják, hogy kell csinálni. De a szomorú az egészben, hogy a nagy részük nem is kíváncsi rá!

Általánosságban elmondható , hogy a fiatal felnőtteknél, a 18-25 éves korosztálynál van a legtöbb probléma, nekik nem világos több alap dolog sem. Itt a pénzügyeken túlmutatva felvetődik az egyén felelőssége mellett a szülők, a tanárok, az oktatás felelőssége is. Egy felmérés alapján nem jelenthetjük ki egyértelműen azt, hogy nem kapnak meg olyan információkat, segítséget amivel növekedhet a pénzügyi intelligenciájuk, de az ellenkezőjét sem állíthatjuk az adott válaszokat elnézve. Sőt...A tapasztalatok szerint a szülők nagyon keveset beszélnek ilyen dolgokról a gyereknek. Mert Őket sem tanították meg és velük sem beszélgettek ilyen módon a saját szüleik? Talán mert úgy gondolják, természetesnek veszik, hogy Ők is elboldogultak így vagy úgy, majd a gyerek is megtanulja a való életben és a saját kárán. Ez azonban szemben áll azzal a kicsit sem elhanyagolható ténnyel, hogy minden szülő a legjobbat szeretné a gyermekének, és ahogy megtanítjuk a csemeténket járni, beszélni, a fejlesztést miért hagyjuk abba egy bizonyos szinten?

Mert nem tudjuk bevallani önmaguknak, hogy felnőttként mi is megragadtunk. Kifogásnak használjuk azt, hogy a mindennapi mókuskerékbe darálva magunkat nincs időnk, hogy fejlesszük az ismerteinket. Vagy mert azt mondjuk minek, ez a téma engem nem érdekel! Dehogynem. Mindenkit érdekel. Érdekel mennyi a fizetés. Érdekel mennyit adok fel csekkre. Érdekel mennyit tudok, tudok e félretenni. Tehát igenis, a pénzügyek bizony mindenkit érdekelnek.

A tanárok azt mondják / mert, hogy erről is készítettem korábban közvélemény kutatást/: „Nem a mi dolgunk az, hogy a gyereket megtanítsuk például spórolni, hanem a szülőé.”Ezzel lehet egyet érteni, és nem is. Én ezzel így, ebben a formában nem értek egyet. A pénzügy az élet egy olyan fontos területe amit bár rossz kimondani, de családokat, embereket menthet meg, és tehet is tönkre. Amíg ezt a „vezetők”, szülők, tanárok nem ismerik fel, nem veszik komolyan, addig, hogy is várhatnánk el a fiataloktól, hogy a munka és a pénz tényleges értékét átlássák, megértsék és felfogják? Akkor miért csodálkozunk azon, hogy a társadalmunk ott tart ahol?

Felismerve azt, hogy a pénzügyi nevelést nem lehet elég korán kezdeni, néhány kollégámnak és nekem volt egy kezdeményezésünk. / volt több is az elmúlt évben, de csak szépen sorjában mesélek ezekről/ Szociálpedagógusoktól segítséget kérve összeállítottunk egy kis mini oktatást, a 3. tol a 8. osztályos tanulóknak. Természetesen minden korosztálynak a saját értelmi szintjén. Vezérfonalnak használtuk Georg S. Clason Babilon leggazdagabb embere c. könyvét, amit jó szívvel ajánlok mindenkinek. Az alap terv az volt, hogy 1-1 osztályfőnöki óra keretében beszélgetünk erről a gyerekekkel. Amelyik iskolában jártunk és ezt bemutattuk, mindenhol nagyon tetszett. És...nagyon tetszett….és….ennyi. Nem jutottunk a „tárgyalásokkal” egyről a kettőre. Még ahol „dátumigéretet” kaptunk, a végén ott is eltűnt az igazgató. Mivel ezt a valódi munkánkon kívül csináltuk volna, így még költség vonzata sem volt a történetnek. Vittük az időnket, az energiánkat, a tudást mindezt díjmentesen, mégis egy korcs világba cseppentünk ahol kifordultak magukból a dolgok. Nekünk kellett volna könyörögni azért, hogy megtarthassuk ezeket az órákat? Kissé furcsa, nem? Hogy egy drogmegelőző előadás fontosabb mint ez? Elfogadom. Amellett, hogy azt is elmondom a szakmabeli tapasztalatim alapján az emberek egyik legveszélyesebb „drogja” az életben a pénz. Amíg a tanult „vezetők”, jelen esetben igazgatók, tanárok nem fogják fel miért kell idejében elkezdeni a gyermekekbe belenevelni a pénzügyi intelligenciát, mint akár a jó modort amit viszont néha szó szerint beléjük vernek, addig nagyon könnyű harsogni az „ezek a mai fiatalok” monológot mindenki számára De alapvetően nem lehet csodálkozni azon, hogy nagyon nem jó irányba haladunk. Hiszen ezek közül a fiatalok közül csak nagyon kevés olyan van aki önmagától erős, anélkül tud és akar fejlődni, hogy valaki utat mutatna nekik. Ha körbenézünk a környezetünkben, az ismerőseink között hány valóban sikeres embert látunk? ( A sikert minden esetben önmagunkhoz mérjük). Ez egyenes arányban van a tenni tudó, és akaró emberek számával.

Hogy én tudatos ember voltam e? Nem. Ezért a saját káromon tanultam. Bizony hosszú, nehéz, és fárasztó volt az út amin végigmentem, és még mindig nem értem a végére. És most a klasszikus „tedd a szívedre a kezed”….Te pénzügyileg tudatosan élsz? Ha úgy érzed nem, vagy nem teljesen, de szeretnél csak nem tudod a konkrét lépéseket, várlak vissza. Én nem mondom, hogy megváltoztatom az életedet. Te fogod mondani mondjuk 1 év múlva, hogy megváltozott az életem! Ehhez kicsit kellek én, de nagyrészt Te. Az, hogy ne úgy gondolkozz mint a fenn említett „lusta” emberek. Hanem úgy mint aki tudja mi a célja, tudja mit akar, és ezért hajlandó is tenni.

Következő témánk:

Miért nem érdemes tudatosan élni, és miért igen.

Tóth Zsuzsa

Gazdasági Élettervező

0670/ 207-03-89