Visszavonult Kovács Andrea távgyaloglóbajnok

Több sportágban is sikeresen szerepelt korábban Kovács Andrea, a győri Futóbarátok országos csúcsot döntő távgyaloglóbajnoka. A 40 éves sportolónő 13 évesen a Győri Dózsában kezdett atletizálni, korábban kézilabdázott és jégkorongozott is.

„Jakab Erzsébet hívására csatlakoztam a dózsásokhoz mint középtávfutó. Rengeteg versenyen indultam, amelyek közül jó párat sikerült megnyernem. A gyaloglással 2004-ben Tábori János, az akkor már edzőként dolgozó korábbi sikeres versenyző ismertetett meg a Testnevelési Egyetemen. Akkoriban a női jégkorong-válogatott tagja voltam, de futottam is. Az egyetem alatt délutánonként rengeteget beszélgettünk a gyaloglásról, régi versenyekről, versenyfelvételeket és közvetítéseket néztünk, edzéselmélettel foglalkoztunk. A vele kialakult baráti viszony hatására, közel egy év ismeretség után próbáltam ki a gyaloglást” – kezdte Kovács Andrea, aki 2004 és 2009 között a TF színeiben versenyzett.

„Itt lettem magyar válogatott és szerepeltem húsz kilométeres távon Európa- és Világkupákon, majd 2009-ben külföldre költöztünk a férjemmel és felhagytam az élsportszintű edzéssel. Kislányunk születése után, 2014-ben újra edzésbe álltam Tábori János vezetésével. Ebben az időszakban Ausztriában versenyeztem és számos bajnoki címet szereztem. Sajnos 2018-ban elvesztette harcát a betegsége ellen, onnantól saját tapasztalataimra építve folytattam a munkát. Ekkor kezdtem el gondolkodni az ötven kilométeres távon. Ahogy a felkészülés haladt, láttam, hogy jó eredménnyel fogok tudni debütálni, ezért elhatároztam, hogy újra magyar egyesületben szeretnék versenyezni. Korábbi ismertségünk révén felkerestem Földingné Nagy Juditot, aki azonnal nyitott volt az ötletre. A 2019-es az első és egyben utolsó ötven kilométeres szezonom volt. Örülök, hogy Jutkáékhoz tartoztam ebben az évben” – folytatta.

A magyar bajnok Kovács Andrea első versenyén rekordot döntött 50 kilométeren, így aztán még komolyabb célokat tűzött ki maga elé.

„Korábban soha nem indultam ezen a távon, így tavaly az volt a célom, hogy sikeresen teljesítsem. A felkészülés során már éreztem, hogy van esély a korábbi csúcs megdöntésére és a magyar bajnokságon új rekorddal debütáltam, amit további tíz perccel megjavítottam a litvániai Európa-kupán. Öröm volt célba érni és akkor éreztem, hogy ebből sokkal többet ki lehet hozni, a világbajnoki vagy olimpiai szerepléshez szükséges idő elérésére is képes lehetek. Emellett a tavalyi szezonban az Európa-kupa után három héttel elindultam LaCorunában egy rangos, húsz kilométeres versenyen. Az ötvenes csúcson kívül az itt elért eredményemre vagyok a legbüszkébb, hiszen az intenzív, teljesen más felkészülést igénylő ötvenes szezon közben a tizenhárom évvel korábbi egyéni csúcsomtól mindössze egy perccel elmaradva értem célba” – mesélte a csúcstartó, aki ezek után visszavonult, s annak okairól is beszélt.

„Az Európa-kupa után még Kínában is megpróbáltam kvalifikálni magamat a dohai atlétikai vb-re, de nem sikerült. Nagy álmom volt az olimpián szerepelni, amikor elkezdtem felkészülni erre a távra, ám tavaly nyáron a női ötven kilométer még nem szerepelt a hivatalos programban. Ekkor még folyamatban volt egy per a lausanne-i sportdöntőbíróságon. Ennek eredményét a nyár végére vártuk, így elkezdtem a felkészülést az idei szezonra is. Ősszel aztán a lányunk elkezdte az iskolát, emiatt Linzbe költöztünk, de egyre nehezebb volt mindent megoldani. A bírósági döntés is egyre csak tolódott, ezért az év végén úgy döntöttem, hogy leállok az edzéssel. Már nem vagyok tinédzser, nagyon szerettem volna ezt az olimpiát a pályafutásom lezárásaként, de utólag bebizonyosodott, hogy jó döntést hoztam. A női ötven kilométert nem vették fel az olimpiára, ráadásul nemcsak a játékokat, de a Világkupát is elhalasztották a járvány miatt, a jövő évig pedig már nem tudtam volna fenntartani a szükséges edzésterhelést” – mondta a döntés hátteréről.

„Egyelőre szükségem van rá, hogy kicsit elszakadjak a sportágtól, de a korábbi edzőtársak, barátok közül sokakkal tartom a kapcsolatot. Ez a gyalogló szak-

ág egyik különlegessége: egy kicsi, zárt közösség, ahol mindig számíthatunk a másikra. A folytatásban ősztől azt tervezzük egy egyesülettel, hogy saját atlétikai csoportot indítok, ahol a gyaloglás nagy szerepet kapna. Ezenkívül tíz év alatti gyerekek mozgásfejlesztésével szeretnék foglalkozni. Az utóbbi években a korábbi lakhelyünk óvodáiban tartottam ilyen foglalkozásokat, szeptembertől ezt folytatom Linzben” – nyilatkozta Kovács Andrea.