Vén Lajos: Nekem ti vagytok a bíborosok

Elcsépelt mondás, hogy az elmúlt évtizedekben valaki semmit sem változott, de a szakosztály első sikereit, alapjait lerakó edző valóban pontosan olyan fizikailag, szellemileg, humorában, mint évtizedekkel korábban, csak a haja lett ősz.

A sportolók nevében dr. Fejes Irén többszörös bajnok mondott köszönetet, amiért csodás gyermekkoruk, sikeres sportkarrierjük volt a megjelenteknek. Egy festmény volt az ajándék a motorcsónakban ülő ifjú Vén Lajosról, arról az edzőről, aki ha annak idején elindult, futótűzként terjedt a hír: jön a Lajos! És akkor hajtani kezdett mindenki.

A jelenlévők nagy tapssal ünnepelték, ahogy a legjobb edzőnek járó aranyérmet a nyakába akasztották. A 80 éves ünnepelt meghatottan kereste a szavakat, aztán elővette a Kisalföld cikkét. A Kajakpápa címmel kapcsolatban a következőket mondta.

– Hogyan választják meg a pápát? – A bíborosok – hangzott a válasz. – Nos, nektek szeretném megköszönni, hogy ezt a címet elnyerhettem. Mert ebben a tréfás címben benne van mindaz a munka, amit veletek együtt annak idején elvégeztem. Benne vannak az olimpikonok, azok is, akik kijutottak, de érmet nem szereztek, a világbajnokok, a világbajnoki helyezettek, az a sok magyar bajnok, aki képviselte a szakosztályunkat, és tulajdonképpen ebből a győri kajak-kenu csapatból nőtt ki. Benne vannak azok, akik már nem versenyzőként, hanem sportban dolgozó sportvezetőként – mint Kadler Guszti, Weisz Robi, Ábrahám Csaba – felelős munkát végeztek a sportágunkért. Mindenkinek köszönöm azt az embertelen munkát, amit rátok kényszerítettem, de gondolom, elnézitek nekem, hiszen jó érzés lehetett nektek, amikor felállhattatok a dobogó valamelyik fokára, élvezhettétek a sikert.

Ezt követően az élsportolók feleségeit köszöntötte Vén Lajos egy-egy szál rózsával, hiszen ők álltak a háttérben és nézték el, hogy milyen sokat van távol versenyeken, edzőtáborokban a párjuk.

És külön nagy köszönet járt saját feleségének, Zsuzsa asszonynak, aki 56 éves házasságukból negyven éven át türelemmel várt rá.

A vidám történetek visszarepítették a társaságot az ifjú- korba. Bevallottak többen olyan stikliket, amiket eddig nem mertek. De bármi történt, az edző, a „Kajakpápa” mindig megoldotta a helyzetet, hiszen a cél közös volt. A győri kajakosok és a szakosztály fejlődése, sikere.