tanulmányt készített az edző

2020.05.25. 09:33

Pintér Attila: Ügyes gyerekek, ügyetlen edzők – interjú a Győrben élő edzővel

Két éve hiányzik a magyar labdarúgás vérkeringéséből Pintér Attila, aki volt szövetségi kapitány, a címei, érmei számát tekintve pedig a jelen korban az egyik – ha nem a – legeredményesebb magyar edző. Az 54 éves szakember 2018. június 2-án a Puskás Akadémia–Paks (1–0) első osztályú mérkőzésen ült legutóbb a kispadon, a felcsúti együttest irányította.

Papp Győző

Pintér Attila

Fotó: Archív felvétel

Győrben él, az ETO eddigi utolsó bajnokcsapatának mestere volt 2013-ban, ezért ennek a klubnak helye van a szívében a Ferencváros mellett. A futballmentes időszakban a vállalkozásait egyengeti és készített egy tanulmányt a hazai utánpótlásképzésről, ami alkalmazása esetén szerinte megfelelő lenne a magyar futball gyors előrelépésére.

Tökéletesített anyag

– Évtizedek óta a labdarúgásban dolgozik, de lassan két éve minden hétvégéje szabad. Hiányzik még a foci?

– Profi edzőként hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Az öltöző jellegzetes illata, a felszökő adrenalin, a meccsek hangulata, a közönség, mind nagyon hiányzik. De mindenáron nem akarok magamnak kispadot, csak oda megyek dolgozni, ahol a célok és a feltételek arányban vannak egymással. Egy hasonlattal élve: tésztából és vízből nem tudok húslevest készíteni.

– Hívták csapatok az elmúlt időszakban?

– Voltak ajánlataim, az említett okok miatt azonban nem jutottunk el a szerződéskötésig. Vannak nagyravágyó terveim, de a karikagyűrű nem esett le a kezemről annak idején, amikor elmentem Mezőkövesdre az NB II-be. Sokat köszönhetek nekik, mert akkor hívtak, amikor a válogatott után lelkileg nem voltam a topon. Egyébként bárhol vállalok munkát, ahol úgy érzem, az adott klubért tenni tudok.

– Ha már alacsonyabb osztályról beszélünk, dolgozott többek között Pápán és Celldömölkön is.

– Nagyon sok olyan emberre lenne szükség a magyar labdarúgásban, mint amilyen Celldömölkön, majd Sopronban Antók Zoltán volt. Felvázolta, mit akar, ehhez mi adott. Kérdeztem tőle, mi van, ha jobban szereplünk ennél. Azt mondta: ne aggódjak, ahhoz is megvannak az anyagi tartalékai, azt is fogja tudni teljesíteni. Emlékszem, Szombathelyen hét gólt kaptunk és persze vereség volt a vége. A csapat buszán ültem, amikor csörgött a telefonom. Na, gondoltam, itt a vége, kirúgnak, mint ahogy máshol tennék. Leszálltam és akkor Antók azt mondta: „Amíg én itt vagyok, te dolgozhatsz, veled hosszú távon számolok, mert bízom benned. Biztos vagyok benne, hogy veled előrejutunk.” A vezetők részéről kell a bizalom az edzők felé, ne egy-két vereségből vonják le a következtetéseket. Antók azt látta bennem, mindent megtettem azért, hogy sikeresek legyünk. Ő ezt értékelte. Annak a stílusnak, amit az edző képvisel, látszódni kell a pályán. Nem lehet mindenki bajnok, nem játszik mindenhol Messi vagy Ronaldo. Egy csapat játékát, stílusát az adott játékoskerethez kell igazítani, nem az edző elképzelését ráerőltetni a csapatra. Nekem ez sok esetben sikerült.

– Mivel foglalkozott, amióta nincs csapata?

– Az elmúlt időszakot nem töltöttem munka nélkül, tökéletesítettem azt az anyagot, amin már tíz éve dolgozom. A magyar labdarúgás utánpótlás-nevelésének reformjáról szól. Tíz éve mondom, az utánpótlást más alapokra kellene helyezni. Ha ez megtörténne, akkor a gondoltnál is rövidebb idő alatt utol lehetne érni a környező térség és a velünk egyforma népességű országok utánpótlás-nevelésének színvonalát. Szakmai bizottságok jöttek-mentek, de véleményem szerint nem tettek le érdemi anyagot az asztalra a magyar futball megújítására. Mindenki megy a saját feje után. Verebes József és még jó pár edző a sírba vitte a tudományát. Amit készítettem, az egy gazdag anyag, amiben a külföldi szakmai útjaim során szerzett tapasztalatok is benne vannak.

Pintér Attila

– Változás biztosan kell, hiszen nemzetközi összehasonlításban régóta gyenge a magyar játékosok tudásszintje. Mi a tanulmány fő mondanivalója?

– Mást és máshogy kell csinálni, mint eddig. Magyarország az egyes kudarcok után nem tanult a hibákból. Máshol is vannak hullámvölgyek, de például Spanyolország, Hollandia, Németország képes volt kijavítani a hibákat, újraindítani a futballját, mi pedig egy helyben topogunk. Magyarországon a magyar focira kellene képezni a fiatalokat úgy, hogy fejlődjenek és kövessék a világ futballját. A mi gondjainkat az itthoni edzők fogják megoldani. Nagyon sok tehetséges szakemberünk van, de úgy látom, nem mindenhol azok dolgoznak, akik alázattal, minden tudásukat beleadva végeznék a munkájukat. Mondok egy példát. Az egyik utánpótláscsapatnál történt, az edző edzés közben hátat fordított a pályának és a kollégájával beszélgetett. Mit lehet akkor várni tőle szakmailag és mit várhat akkor tőle a gyerek? Orbán Viktor miniszterelnök és Csányi Sándor, az MLSZ elnöke sokat tesznek azért, hogy változzon a színvonal. Nagyon fontosnak tartom, amit a két elnök megteremt, a körülmények már csodálatosak, de sokan visszaélnek ezzel a helyzettel. Ugyanazt a számomra értéktelen munkát végzik, mint eddig, csak több pénzért. Ilyen feltételek között sokkal előbbre kellene tartani a magyar labdarúgásnak.

Átmenet a felnőttfociba

– Mi a nagyobb baj az utánpótlás-nevelésben: a kiválasztás vagy a képzés?

– Mindkettő. Óriási példák vannak előttem. Fiatalon sok olyan csapattársam volt, akik – ahogy mondani szokás – a fülükön is meg tudták táncoltatni a labdát, mégsem lett belőlük NB I-es játékos, én pedig eljutottam a válogatottságig is. Akik gyermekkorban kitűnnek, nem biztos, hogy jó labdarúgók, csapatjátékosok lesznek. Meggyőződésem, hogy rengeteg tehetséges gyerekünk van, de rosszul készítjük fel őket. Ők csak azt tudják megmutatni a pályán, amire megtanították őket és amit megköveteltek tőlük. Ha a szülő kihozza a gyerekét és rám bízza, akkor felelősséggel tartozom neki minden szempontból és esetleg nem fél év múlva kell közölni vele, hogy a gyereke alkalmatlan a focira. Akkor az a hibás, aki kiválasztotta.

– Nyilván most mások is felteszik magukban a kérdést: miben kellene változni és hogyan?

– A gyerek- és a felnőttfutball közötti átmenetet kellene megtalálni, ezáltal lesz eredménykényszer, csak a megfelelő korosztályban. Tizenöt év alatt fontos a képzés, a játék, a tornák, az edzőmeccsek. Később százszor többe kerül egy hibát kijavítani, mint korábban a jót megtanítani. Nem kell a tét még. Hogyan várjuk el egy fiataltól, hogy meg merjen csinálni egy-két cselt meccs közben, merjen indítani, ha eredményt várunk a csapattól? Majd tizenhat éves korban és afelett kell megtanulni a mindenáron győzni akarást és nyomás alatt tudni futballozni. A képzésben szerintem fontos szerepet kellene kapnia a pozitív agresszivitás, a győzni akarás elsajátításának, a fizikális felkészültségnek. Mindezek fiatalkorban edzésen gyakorlatokkal taníthatók. Úgy látom, a pályákon sok Nyilasi-, Ebedli-, Zámbó-, Détári-, Szentes-utód van a mai fiúk között és nem ők a hibásak azért, ha nem teljesedik ki a tudásuk, a karrierjük. Talán le fognak hülyézni, de szerintem a magyar labdarúgás nincs olyan messze az európai élvonaltól, mint amilyen messzire általában gondolják. Az előrelépéshez az edzőknek kell változni, mert sok az ügyes gyerek és sajnos sok az ügyetlen edző. A magyar utánpótlásból az igazolt létszámhoz képest kevés jó játékos kerül ki, a nemzetközi szintű pedig ritka, mint a fehér holló. Alakítani kellene a versenyrendszeren is, szerintem szükség lenne egy erős tartalékbajnokságra. Itt korlátozott számban, előre leadott nevezés alapján szerepelhetnének visszajátszó NB I-es profik, a csapat többi részét fiatalok alkotnák, akik sokat tanulhatnának tőlük. A fejlődésük így garantáltabb lenne, mert az NB III-ban induló tartalék csapatok és a kettős igazolások nem hozzák meg a kívánt eredményt.

Aki akar, megtalál

– A tanulmány megjelenik valamilyen formában?

– Akit komolyan érdekel, az megtalál és tíz év tapasztalatával gazdagabb lehet. Szakmai kérdésekben korábban is kérték ki a véleményemet edzőkollégák, volt közöttük, aki külföldi bajnokságban dolgozott, volt, aki a magyar élvonalban. Szívesen segítettem nekik.

– Ön volt az ETO utolsó bajnokcsapatának edzője, Győrben él, jelenleg nincs klubja. Gondol erre az időszakra? Esetleg visszatérne az ETO-hoz?

– Nagy megtiszteltetés volt az ETO edzőjének lenni Verebes József után. Nagyra tartom őt, jórészt neki köszönhetem, hogy edző lettem. Nagyon sokat köszönhetek a szurkolóknak is, játékosként megbecsült tagja voltam a klubnak. Edzőként igyekeztem meghálálni ezt a szeretetet bajnoki címmel, bronzéremmel, Szuperkupa-győzelemmel. Persze kaptam hideget-meleget is a kispadon a győri közönségtől, de ez egy ilyen szakma. Ez még jobban megerősített abban, hogy sikeresek legyünk. Napjainkban is gyakran megállítanak az utcán ETO-szurkolók, mondván, hibáztunk, amikor szidtuk, ön csinálta jól. Szániel János, a klub régi tisztelt elnöke is felhívott: „be kell látnunk, hogy neked volt igazad”. Nagyon jóleső érzések ezek. Nem nekünk volt a legjobb játékoskeretünk 2013-ban, de a legjobb mentalitással mi rendelkeztünk. Eredményesek tudtunk lenni, mert komoly edzésmunkát folytattunk, taktikailag felkészültek voltunk. Amikor vége lett az ETO-nak az NB I-ben, ugyanezek a játékosok elmentek más klubokhoz és közülük talán hármat ha tudnék mondani, akik a következő csapatukban is stabilan játszottak. Mert nem tudtak bánni velük. Öt éve nincs NB I-ben az ETO, én pedig nagyon szeretnék mihamarabb első osztályú meccsekre menni Győrben. Azt hiszem, ezzel a mondattal mindent elmondtam.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában