Helyi sport

2019.01.07. 11:41

Női kézilabda NB I - Dr. Hoffmann László lett a Mosonmagyaróvár sportigazgatója

Dr. Hoffmann László december elsejétől az EU-Fire Mosonmagyaróvári KC NB I-es női kézilabdacsapatának sportigazgatója.

kisalfold.hu

Dr. Hoffmann László játékosként a férfiszakág fénykorában volt a csúcson, hiszen 1984-ben itthon az év legjobb játékosának választották, kapusként tagja volt a két évvel később világbajnoki döntőt játszott magyar válogatottnak. Spanyolországban három élvonalbeli gárdában is szerepelt, és első magyar menedzserként Nagy László szerződtetését is ő segítette elő Barcelonában. Vezetőedzője volt a győri, majd a veszprémi első osztályú férfigárdának. Nagyon jó kapcsolatot ápol például Ambros Martínnal, akinek Spanyolországban még oktatója is volt.


A civil életben orvosi végzettséget szerzett, üzletemberként pedig a megújuló energiaforrásokkal foglalkozik, ő a Magyar Szélenergiaipari Társaság elnöke. Klubvezetőként annak idején az élvonalig vezette a győri egyetemi férfi kézilabdacsapatot, december elsejétől pedig az EU-Fire Mosonmagyaróvári KC NB I-es női kézilabdacsapatának sportigazgatója.


– Részese volt a magyar férfi kézilabdázás egyik legnagyobb sikerének. Később volt menedzser, vezetőedző és klubvezető, napjainkban pedig sikeres üzletember. Hiányzott az életéből még ez a kihívás?


– Örültem a felkérésnek, de nem voltam biztos abban, hogy tudok segíteni, ezért sokáig gondolkodtam rajta – mondta dr. Hoffmann László. – Még az NB I/B-ben játszott a csapat, amikor elkezdtünk beszélgetni Horváth Cs. Attilával, a klub elnökével, utána pedig az MKC szinte valamennyi találkozóját megnéztem. A végleges döntésemet az MTK elleni bajnoki találkozó után hoztam meg. Nagyon megfogott az a szeretet, amit a csapat akkor egy vesztes mérkőzés után kapott a közönségtől. Nekem ugyanilyen örök szerelem marad a kézilabdázás, hiszen ebben a sportágban értem el sikereket, szereztem tapasztalatokat, és nem szakadtam el tőle soha.

Horváth Cs. Attila elnök (balra) mellett a sportigazgató dr. Hoffmann László, valamint a szlovák válogatott átlövő, Simona Szarkova.

– Most a női szakágban vállalt szerepet. Nem kockázatos ez, hiszen itt például a lélektani tényezőknek is komolyabb szerepük van.


– Én úgy látom, hogy a férfi és a női kézilabdázás jellege nagyon közelít egymáshoz. Természetesen fizikai különbségek vannak és technikai, valamint taktikai téren is beszélhetünk még egy olyan tíz-tizenöt éves lemaradásról. A női játékosok azonban nem tudnak kevesebbet ebből a játékból és a lelki tényezőket illetően talán még erősebbek is a férfiaknál. Sokkal jobban és többet tudnak edzeni, s azt is szeretném megjegyezni, hogy sok olyan edző dogozott már sikeresen a nőkkel – Mocsai Lajos, Németh András, Zsiga Gyula –, akik a férfi szakágból érkeztek. Talán a mérkőzések kimenetele és eredménye bizonytalanabb a hölgyeknél, de erre különösen figyelünk majd Mosonmagyaróváron.


– A fiatal vezetőedző és tapasztalt szakmai vezető munkakapcsolat valóban jó elképzelés. Gondolom, a feladatköröket is pontosították. Mi szükséges ahhoz, hogy eredményesen tudjanak együtt dolgozni?


– Bognár Robit 1996-ban én hoztam fel az ETO ifjúsági csapatából az NB I-es felnőttkerethez. Ismeri tehát az elképzeléseimet erről a játékról, én pedig kezdem megismerni az övét, és a kettő nincs is messze egymástól. A döntő viszont az lesz, hogy ő miként fogja kezelni azt, hogy a személyemben kapott egy segítséget. Voltak, vannak és biztosan lesznek is ellentétek köztünk, de ezeket a szakmai kérdéseket meg kell oldanunk és együtt kell dolgoznunk. Ezt pedig kizárólag egymás elfogadásával lehet megtenni és ennek megvannak a szabályai. Nálam ugyanis a felelősség nélküli munka kizárt, tehát csapatban dolgozunk, de a végső szó az enyém.


 – Az MKC rövid távú célja nem lehet más, mint az, hogy újoncként biztosítsa a tagságát az első osztályban. Szakmailag mit kell megvalósítani ahhoz, hogy ez a küldetés sikerüljön?


– A klasszikus értelemben vett profizmust kell bevezetnünk, amely szerint első a klubérdek és ezt a csapatérdek követi. Minden más csak ezek után kerülhet szóba. A játékban sokat kell fejlődnünk a sebesség, a dinamika, a ritmus és a tudatosság terén. A téli játékoscserék után erre több az esélyünk, mert erősödött a keretünk. Viszont ezeket a dolgokat a játékosok fejében kell megváltoztatni és ez mindig a legnehezebb feladat. A bajnokság alsóházához tartozó csapatok egyértelműen ebben vannak lemaradva. Még komolyabb kapcsolatot jelentene a várossal, ha néhány saját nevelésű kézilabdázó is lenne majd idővel a felnőttcsapatban. Párhuzamosan kell tehát dolgozni az NB I-es csapat céljaiért és a klubmodell, a klubkultúra létrehozásáért, mert ezek nagyban erősítik egymást.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában