Labdarúgás – Szép pályafutást kellett lezárnia Koltai Tamásnak

– Kezdjük a legfontosabbal, hogy van? – kérdeztük az ETO-val 2013-ban aranyérmet szerző Koltai Tamást.

– Köszönöm az érdeklődést, a körülményekhez képest jól, jobban, mint májusban, amikor rosszul lettem. Szedem a gyógyszert, amit felírtak, ősszel meg vár még rám egy nagyobb kontrollvizsgálat a fővárosban.

– Kiderült, hogy pontosan mi okozta a bajt?

– Igen, az egyik koszorú­eremben van bizonyos mértékű elzáródás, ami egyébként a civil életben lehet, nem is okozna problémát, a versenysport azonban ezzel nem lehetséges. Az nem derült ki, hogy a genetika vagy valamilyen lerakódás miatt keletkezett ez az elzáródás. Azt mondták, ha növekszik ennek a mértéke, meg kell majd műteni, de ez még most, harminchárom évesen nem aktuális.

– Volt szerencsém az édesapja több mérkőzéséről is tudósítani, Koltai István tagja volt az ETO 1982-ben bajnoki címet szerzett együttesének, ám aztán nagyon fiatalon elhunyt. Abban, hogy abbahagyta a futballt, netán az ő sorsa is közrejátszott?

– A kórházban még nem gondoltam erre, de később megfordult a fejemben, hogy valóban nagyon fiatalon, csupán harmincnyolc évesen hagyott itt bennünket. Büszke vagyok rá, hogy ugyanabban a klubban, az ETO-ban lehettünk mindketten bajnokok.

– Gyerekkorától futballozik, hogyan lehet ezt egyik napról a másikra abbahagyni?

– Nehezen. Fizikálisan és lelkileg is megviselt. A kórházban feküdni és várni a diagnózist, szinte elviselhetetlen volt, de most már azért annyira nem rossz. Sokat beszélgettünk a párommal, a családdal erről, így könnyebb volt a tényt elfogadnom, feldolgoznom. Szerencsére lefoglalnak a teendőim is. Ülni otthon nem jó és nem is szabad, tervezem a futball utáni életem, s így már nem gondolok annyit arra, hogy abba kellett hagynom a focit.

– A jövőjére majd visszatérünk, de előtte beszéljünk a pályafutásáról. Egyszeres bajnok, ezüst­érmes és kétszer volt harmadik csapataival az élvonalban, s tizenkétszer húzhatta magára a címeres mezt. Nagyon szép lista. Elégedett?

– Talán kicsit több is volt bennem, mint amit ezek az eredmények mutatnak, de nem vagyok elégedetlen. Szuperkupát is nyertem, egyedül a kupagyőzelem hiányzik a felsorolásból. Egy jobb külföldi csapatban is szívesen játszottam volna, s jó lett volna a válogatottban is többször szóhoz jutni, de ahogy sehol, a sportban sem számít a ha, így annak kell örülnöm, amit elértem. Azt gondolom, igazán büszke lehetek ezekre az eredményekre.

– Nyilván akadnak a futballhoz kapcsolódó szép emlékei.

– Szerencsére több is. Sosem felejtem el az ETO-ban az első élvonalbeli meccsemet, amit a Honvéd ellen vívtunk. Egervári Sándor, akinek nagyon sokat köszönhetek, tett be a csapatba, s így utólag bevallom, nagyon izgultam a debütáláson. Az első NB I-es gólomat a Vasasnak lőttem, ráadásul bal lábbal. Ez volt egyébként a harmadik NB I-es meccsem. Azt a cipőmet el is raktam, mert nem játszottam többet benne, s azóta is megvan. Szép emlék a negyven fok melegben lőtt három gólom a Diósgyőrnek Miskolcon, még 2012-ben. Az első válogatott meccsem, amikor is szintén nagyon izgultam a görögök ellen, de örökre megmarad a stuttgarti UEFA-kupa-szereplés vagy a Montpellier elleni továbbjutás emléke. Egy Újpest elleni találkozón, nulla-nullánál kihagytam egy tizenegyest, aztán nulla-kettőről nyertünk három-kettőre. Feledhetetlen élmény volt, amikor Pintér Attila irányításával bajnokok lettünk az ETO-val. Szóval nagyon sokat kaptam a futballtól és boldog vagyok, hogy a sikereim javát egy olyan patinás klubban, mint az ETO, értem el.

– Hogyan tovább futball, sport nélkül? Edző sem lehet a betegsége miatt?

– A sport csupán könnyed testmozgás szintjén lesz jelen az életemben. Az edzősködést még fontolgatom, de az biztos, hogy ha belevágok, akkor először gyerekekkel szeretnék foglalkozni, ám most egyelőre kicsit pihenni szeretnék. Azt tervezem, hogy folytatom az egyetemet, amit az élvonal miatt abbahagytam. Műszaki középiskolába jártam, s szeretnék majd mérnöki diplomát szerezni. Hogy aztán mérnökként is helyezkednék-e el, azt még nem tudom.

– Egy korábbi interjúban elárulta, a lakásukban van egy kis sarok, ahol az érmeit, kupáit és egy, az édesanyja által összeállított, pályafutásáról szóló albumot őriz. Ezt azért ugye nem számolja fel?

– Természetesen nem. Sőt, nemrég még szaporodott is a gyűjtemény, ugyanis kikerült a falra egy korábbi válogatott- és egy ETO-mezem is. Bár a futball számomra véget ért, ezek és a labdarúgásban szerzett élmények örökre velem maradnak.

Névjegy

Név: Koltai Tamás

Születési hely, idő: Győr, 1987. 04. 30.

Magasság/testsúly: 183 cm /77 kg

NB I-es mérkőzések száma/gól: 251/37

Válogatottság: 12

Klubjai: Győri ETO FC, Videoton, Paks, Gyirmót FC Győr