Győri MÁV DAC: egy stadion, amit nem avattak fel

A vasutasoknak a megyei kórház bővítése miatt kellett elbúcsúzniuk az évtizedeken át számukra otthont nyújtó Erzsébet ligeti pályától, az utolsó mérkőzést 1975. március 25-én vívták ott és a Dorog ellen 0–0-ra végeztek. Azt követően huszonegy bajnoki mérkőzést több helyszínen rendeztek meg pályaválasztóként.

– Két nappal az utolsó meccs előtt lettem a klub ügyvezető elnöke – kezdi Tagai István. – Az öltözőépületet egy darabig még használhattuk, de a játékteret nem, így mindig pályát kellett bérelnünk. Az új sporttelep építése már javában tartott a Pápai úton. A kisajátításból tizenkilencmillió-kétszázezer forintot kaptunk, ehhez sikerült még pénzt szereznünk, így harmincmillióból fejeztük be a mini stadiont. A segítség sokféle formájával találkoztunk. Az épület tetejének leszigeteléséhez a salakot az ÉDÁSZ-tól kaptuk, a fuvart az Épfu ingyen biztosította, az építőipari szakközepesek pedig iskolai gyakorlat keretében terítették el. Szovjet katonák is dolgoztak az építkezésen, a parancsnokuk csak annyit kért: szendvicsekkel honoráljuk a munkájukat.

A DAC-szimpatizánsok kitettek magukért, hogy a klub minél hamarabb birtokba vehesse a létesítményt.

– Büszke vagyok rá, hogy a klubház és a pálya közötti ferde kijáró mellett álló fenyőfákat annak idején magam ültettem – folytatja Tagai István. – Győr Imre szurkolónk hozta őket vonattal a Balatonról. Tiszteletjeggyel köszöntem meg a kedvességét.

Ünnepre készülődött a MÁV DAC 1980. május 4-én, a hétvégi bajnoki meccsel akarták felavatni a stadiont. Állt a klubház, a gyepet körülölelő betonkaréj, a füves és a kisebb méretű salakos edzőpálya.

– A létesítmény még nem készült el teljesen, például a már említett ferde kijáró betonozása sem, ezért az egész napos esőzéstől vizes talajon a lefektetett betonlapokon kellett kilépdelni a pályához. A tervek szerint Szaló Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese és Kreiter Mária, a megyei pártbizottság osztályvezetője mondták volna az avatóbeszédet. A vendégek a hiányosságok miatt annyira bemérgesedtek, hogy egyikük sem volt hajlandó beszédet mondani, így az avatás elmaradt. Sajnos a mérkőzés eredménye is ünneprontó lett, a Sabaria ugyanis 3–2-re legyőzött bennünket.

A történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, a nádorvárosiak 1000 néző előtt Farkasdi – Fehér, Gulyás, Molnár Z., Kovács R. – Csiszér, Farkas (Kantó, 71.), Csóka (Cs. Kovács, 61.) – Csollány, Varga, Dobos összeállításban szerepeltek, az edző Baksa Gyula volt. A stadionban az első hazai gólt Csiszér László szerezte.

A Kisalföld immár nyáron, július 31-én tudósított arról, hogy „Birtokba vette új otthonát a MÁV DAC”. Kis házi ünnepségen Békés Ferenc, a sportkör elnöke köszönte meg a támogatóknak a kivitelezésben nyújtott segítséget és közölte: rövidesen teljesen befejeződik a sporttelep építése. A MÁV DAC–Rába ETO mérkőzésen búcsúztatták el a kék-fehérek akkoriban visszavonult hat játékosukat: Kovács Endrét, Tóth Lászlót, Németh Istvánt, Gyömörei Sándort, Pálos Józsefet és Tóth Sándort, akik hét percet játszottak is az ETO elleni kezdőcsapatában. A találkozót a vagongyáriak nyerték 5–1-re.

– Az építkezés 1981. augusztus 27-én zárult le hivatalosan, a jegyzőkönyv szerint ekkor került a MÁV birtokába a létesítmény – említi Tagai István. – Később sok nehézséggel kellett megküzdenünk, például ki­­apadtak a kútjaink, a Holt-Marcalból kellett átemelni a vizet a kutakba. Rossz döntés volt, hogy a klubházat nem a lakótelep felőli oldalra építették, mert a bekötőút mellett sokkal nagyobb lett volna a forgalma az abban működő étteremnek. De ezek már a múltat jelentik, inkább csak a szépre érdemes emlékezni. Szerencsére azokból is akadt bőven az elmúlt évtizedekben NB III-as bajnoki címmel, ragyogó szerepléssel a Magyar Kupában.