A soproni Szepesi Csenge az év végén visszatérne + edzésvideók

Szepesi Csenge először a 2009-es budapesti vb-n szerzett aranyérmet, másodjára a sportág hazájában, Japánban lett világbajnok 2015-ben. Utóbbi, tokiói győzelme után lett igazán ismert, hiszen a nem mindennapi sikert – teljesen jogosan – alaposan felkapta a hazai média. Ezen egyébként nem is lehetett csodálkozni, mivel a már akkor fogorvosként dolgozó soproni lány hazai pályán sorozatban verte el a legjobbnak számító japánokat.

Két év múlva aztán az érmeknél is csillogóbb, csodálatosabb élménnyel lett gazdagabb: egy kisfiúnak adott életet. Néhány hónap múlva tért vissza az edzőterembe, az első gyakorlásra még Bulcsút is magával vitte. Akkor azt mondta, nagyon jó volt újra edzeni, hiányzott neki a karate. A klasszis sportoló tavaly januárban aztán újabb örömhírt osztott meg ismerőseivel közösségi oldalán: megszületett második gyermeke, Csenge, s nekünk úgy nyilatkozott, a következő egy évet teljes egészében a gyermeknevelésnek szenteli.

„Ez így is történt, a második babánk születése után nagyjából egy évvel tértem csupán vissza az edzésekhez. Egy héten két-három gyakorláson tudok részt venni, természetesen csak akkor, ha a gyerekek mellőzni tudnak arra a másfél órára – mesélte boldogan a kétgyermekes anyuka. – A többi napokon általában futok vagy erősítek. Nagyon jól érzem magam, hogy megint tudok edzeni, már hiányzott a közösség és persze maga a karate.”

A 29 éves világbajnoknő nem mondott még le a versenyekről sem.

„Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen elengedtem a versenyzést, hiszen ha úgy látom, hogy jól fel tudok készülni, szívesen elindulnék megint egy-két megmérettetésen. Kíváncsian várom az idei évet, főleg a végét, mivel most a koronavírus miatt amúgy is minden sportesemény elmarad, így lesz elég időm felkészülni. Persze abban az esetben, ha nem tudnék bajnokhoz méltón kiállni, akkor nem fogok versenyen elindulni. Sok mindent elértem, s azt gondolom, elégedett lehetek az eddig elért eredményeimmel. A pályafutásom csúcsát egyértelműen a Japánban szerzett világbajnoki címem jelentette, s természetesen minden sikerem közül erre vagyok a legbüszkébb. Igaz, talán a legnehezebb épp az előtte lévő sok verseny, az addig vezető út, az egész 2015-ös év volt. Edzőm, Polacsek Zoltán és nyilván a saját érdemem, hogy egy tökéletes felkészülést tudtunk megszerkeszteni és véghezvinni, majd hibátlanul befejezni abban az esztendőben. A sportnak köszönhetően rengeteg országban megfordultam, megfordultunk, s nagyon sok edzőtáborban gyakorolhattunk. Rengeteg barátságot kötöttem külföldi versenyzőtársaimmal, s azt hiszem, ez is a sport egyik nagy-nagy érdeme.”

A soproni kiválóság szerint itthon is egyre népszerűbb a karate.

„Világszerte több tízmillióan karatéznak és sokan nem gondolnák, de Magyarországon is hatalmas számban művelik ezt a sportágat, főképp a shotokan és a kyokushin szakágak népszerűek. Mivel fegyelemre is tanít a karate, úgy gondolom, hogy sok gyereknek és felnőttnek is jó irány tud mutatni, ezért mindig van utánpótlás. A shotokan karate a férfi és női formagyakorlat mellett három-három férfi és női súlycsoportban idén mutatkozott volna be először az olimpián, sajnálom, hogy elmaradnak az ötkarikás játékok, de úgy gondolom, a legjobb döntés született mindenki szempontjából. Egy olimpiának arról kell szólnia, hogy minden csapat, sportoló csúcsformában versenyzik. A kevesebb edzés miatt erre most nem lenne lehetőség. Jövőre már a nézők is bátrabban elutazhatnak Tokióba, illetve a sportolók is teljes mértékben felkészülhetnek életük egyik legnagyobb viadalára.”

A Sopronban és Ausztriában is fogorvosként dolgozó sportolónő nem zárkózik el attól, hogy később edző legyen, s nem bánná, ha gyermekei egyszer ugyanezt a sportágat űznék.

„Jelenleg gyesen vagyok, és majd január végén fogok visszamenni dolgozni. Már egyszer-kétszer segítettem edzést tartani és úgy gondolom, hogy később szívesen át is adnám a tudásomat gyerekeknek. Igaz, épp velük a legnehezebb foglalkozni, hiszen nekik van a legnagyobb igényük az odafigyelésre. Bulcsú nagyon szeret karateedzésre járni és fegyelmezetten megcsinálja a feladatok egy részét. Ezt egyébként mindig csodálattal nézem, hiszen még csak két és fél éves. Nagyon örülnék neki, ha felnőttkorában ő és persze Csenge is sikeres karateversenyző lenne. Számomra a gyermekeim az elsők, s mindennél, a legszebben csillogó aranyéremnél is fontosabbak nekem.”

Szepesi Csenge megosztotta olvasóinkkal otthoni edzésvideóit: