Emlékezés a Győrben és Sopronban nyugvó olimpikonokra

Mielőtt az olimpikonokról szóló sétánkat elkezdenénk, szóljunk Csik Ferencről, az 1936-os berlini olimpia 100 méteres gyorsúszó bajnokáról, aki szintén a megyében hunyt el, a sírjához azonban Keszthelyig kell utazni. A második világháború végóráiban tartalékos orvos-őrmesteri rangban behívták katonai szolgálatra. A közeledő orosz front elől a csapatkórháza egyre nyugatabbra költözött, végül Sopron lett Csik utolsó állomáshelye. 1945. március 29-én az első bombázás alkalmával az utcán igyekezett menteni a sebesülteket. Az aznapi második bombatámadásban aztán Patak utcában vesztette életét. A városban közös sírban temették el, ahonnan 1947-ben exhumálták, és a Keszthely által felajánlott díszsírhelyen, a Szent Miklós-temetőben helyezték örök nyugalomra.

Tizenkét olimpikon nyugszik a megyében

Tizenketten vannak, akiknek a sírja jelenleg is Győrben és Sopronban található. Csak néhányukén jelzi az öt karika, hogy az olimpikonok nagy családjába tartoznak. Haladjunk betűrendben!

Tornász. Olimpiai bajnok (Sydney, 2000). Sopronban született 1970. április 13-án. Győrben Röck Samu kiváló nevelő edző indította el pályafutását. Az olimpiákon először Barcelonában tette le névjegyét, gyűrűn hatodik helyet szerzett. Négy évvel később Atlantában az olasz Cecchit nem tudta legyőzni, Sydneyben viszont már vitathatatlanul a legjobb volt, olimpiai bajnok is lett. Az 1998-as szentpétervári Eb-n és a 2002-es debreceni vb-n a dobogó legmagasabb fokára szólították. További hét ezüst- és három bronzérme, amelyeket hivatalos világversenyeken gyűjtött, minden dicsérő szónál többet mond a tudásáról. A népszerű Szilas pályafutása után dolgozott a vendéglátóiparban, itthon utánpótlás szinten, valamint Izlandon és Ausztriában is edzősködött. Több televíziós műsorban szerepelt. 2021 decemberében fertőződött meg a Coviddal, ezt követően lélegeztetőgépre, majd műtüdőre került. 2022. január 24-én, 51 éves korában hunyt el Budapesten.

Tornász. Olimpikon (1952). Kemény néven versenyzett, tornászberkekben sokan nem is tudták, hogy nem ez a polgári neve. A ,,keresztapa" dr. Pelle István olimpiai bajnok, egykori edzője volt, aki merev izomzata miatt ragasztotta rá ezt a nevet. Rendkívüli erejének köszönhette a sikereit. 1960-ig ő volt a legtöbbszörös magyar válogatott tornász, negyvennyolcszor lépett pódiumra. Az MTE, illetve a Vörös Meteor színeiben háromszor nyert összetett csapatbajnokságot, négyszer volt egyéni magyar bajnok, ebből három alkalommal gyűrűn nyert. Tagja volt a helsinki olimpián hatodik helyezett magyar csapatnak, a párizsi Európa-bajnokságon kedvenc szerén, a gyűrűn alig maradt le a dobogóról. 1960-ban a római olimpiai játékok előtt fejezte be pályafutását - ekkor harmincnyolc éves volt! -, utolsó versenyén Moszkvában a dobogó harmadik fokán búcsúzott. Utána pontozóbíróként tevékenykedett.

A hatvanas évek elején családi okok miatt Győrbe költözött feleségével együtt, s ettől kezdve teljes lendülettel a megyeszékhely torna-, valamint tömegsportjáért dolgozott. A beruházási iroda igazgatója volt. Nyíregyházán született 1922. június 15-én és 2002. május 16-án hunyt el Győrött. A vidék- és Budapest-serdülőválogatottak versenyét egy ideig Kemény Ferenc-emlékversenyként rendezték meg a győriek. A fia, Kollár András testnevelő tanár és tornaedző, ő vitte tovább a családban a sportág szeretetét. 

Atléta. Az 1968-as mexikóvárosi olimpián vett részt, 5000 méteren a 28., 10.000 méteren pedig a 29. helyen végzett. Székesfehérváron született 1936. május 1-jén és 51 évesen Tatabányám hunyt el 1987. június 27-én. 1953-54-ben a Kaposvári Dózsa, 1955-től 1969-ig a Győri Dózsa versenyzője volt. 1964-től 1967-ig ötszörös magyar bajnok. 1958-tól 1968-ig 15-szörös magyar válogatott. 1969-től a Győr-Sopron Megyei Atlétikai Szövetség szakfelügyelője, majd a Bp. Honvéd, a Diósgyőri VTK és a Tatabányai Bányász vezetőedzője. A versenyzői pályafutása után 1964-től 1969-ig a Győri Dózsa edzője, majd 1971-1972-ben a Rába ETO elnöke volt. A Győri Sportcsillagok Emlékeit Gyűjtő Alapítvány kezdeményezésére, a Magyar Sportújságírók Szövetség Nagy Béla programjának támogatásával készült el az atlétaként Európa-válogatott sportember emléktáblája 2022-ben az egykori Dózsa-sporttelep helyén létesített Olimpiai Sportparkban.

Evezős. Olimpikon (München, 1972, Moszkva, 1980), kétszeres világbajnoki negyedik helyezett. Győrben született 1952. április 3-án. A tehetséges sportember 1966-ban kezdte pályafutását a zöld-fehér klubban és tizennyolc évesen már felnőtt magyar bajnoknak mondhatta magát. Összesen ötször bizonyult a legjobbnak az országos bajnokságokon. Ezek mellett a nemzetközi vizeken is letette a névjegyét. Nyolcevezősben a koppenhágai és a moszkvai EB-n egyaránt a negyedik helyen végzett. Két olimpián vett részt, 1980-ban Moszkvában a hetedik helyezett nyolcevezős tagja volt. Münchenben, 1972-ben kormányos nélküli négyesben a reményfutamban negyedik helyen ért célba. A Rába ETO versenyzője volt. Nyolcszoros veterán világbajnok. Hosszan tartó súlyos betegség után 52. évében Győrött hunyt el, 2005. január 7-én.  

Labdarúgó. Olimpikon (Berlin, 1936). 1915. május 1-jén született Fertőszéplakon. A húszas évek végétől a város egyik nevelőegyesületében, az Egyetértésben ismerkedett meg a labdarúgással. Három évvel később, 1932 őszén átigazolt az SVSE-be, ahol 1953-ig, harmincnyolc éves koráig játszott. Kezdetben jobbhátvéd volt, majd a WM- rendszer bevezetése után centerhalf lett. Az amatőr ligában, létrehozása után pedig az NB II-ben szerepeltek a a vasutas csapattal. Bekerült a magyar amatőr válogatottba, az ugyancsak soproni Scheidl II Józseffel együtt utazhatott az ötkarikás játékokra. A magyar csapat a lengyelekkel vívta első mérkőzését, amelyen 3:0-ra kikapott, s ezzel kiesett. Kőmives tartalékként nézte végig az együttes vereségét. Hű maradt az SVSE-hez, pedig csábító ajánlattal kereste meg a Ferencváros és a Hungária is. Miután abbahagyta az aktív játékot, másodállásban a Sotexnél, az SVSE-nél edzősködött. Sopronban 1988. július 24-én, 73 éves korában hunyt el.  

Kézilabdázó. Olimpikon (Sydney, 2000, Athén, 2004). A Győri ETO, a Cornexi Alcoa és a Dunaferr játékosa. Olimpiai ezüstérmes (Sydney, 2000), Olimpiai 5. helyezett (Athén, 2004). Világbajnoki 2. (2003), világbajnoki 5. (1999), világbajnoki 6. (2001), Európa-bajnok (2000), Európa-bajnoki 3. (1998, 2004), Európa-bajnoki 5. (2002), EHF-kupa-2. (2002). Válogatottsága/góljai: 165/403. Magyar bajnok, MK-győztes. A nyíregyházi Kölcsey DSE színeiben kezdett kézilabdázni, 1995-ben szerződött a Győri ETO-hoz, ahol egészen 2001-ig játszott, közben stabil válogatott játékossá vált. 2001-ben a Cornexi Alcoa együtteséhez szerződött, ahol 2004-ig maradt. Ekkor a Dunaferr játékosa lett. 2005. január 19-én otthonából, Sukoróból haladt Dunaújváros felé, amikor a Velence és Pusztaszabolcs közötti úton halálos autóbalesetet szenvedett. Kulcsár Anitát 2004 legjobb női kézilabdázójává választották a Nemzetközi Kézilabda-szövetség és World Handball Magazine közös szavazásán. A szavazás Kulcsár Anita halálával egyidőben indult, a magyar szövetség arra kérte a szurkolókat, hogy Kulcsárra szavazzanak. A szavazás végeredményét 2005. április 19-én, a halála után három hónappal tették közzé.

Idén volt húsz éve, hogy elhunyt. Győr Pro Urbe-díjasaként a nádorvárosi temető díszsírhelyén nyugszik.

Labdarúgó. Olimpiai bajnok (Tokió, 1964). A Győri ETO játékosa, magyar bajnok 1963 ősz, bronzérmes 1967. MNK-győztes: 1965, 1966, 1967. MNK-ezüstérmes 1964. NB II bajnok 1959/60. BEK-elődöntős: 1965.

Győrben született 1938. március 14-én. A nevelőegyesülete, a Győri Postás egy garnitúra felszerelést kapott érte, ő viszont ingyen igazolt az ETO-ba. Szinte kezdettől fogva biztos pontja volt a csapatnak. A kor kifejezésével élve többnyire centerhalfot játszott, de az idők folyamán a fedezetsorban és a középcsatár helyén is fel-felbukkant a csapat igényei szerint. Csak sérülés miatt hiányzott az összeállításból, az ETO mindegyik edzője számított a játékára. Többször volt tagja a magyar A válogatott keretének, de a legjobbak között nem lépett pályára. A szovjetek ellen 1963-ban ő volt az első számú jelölt, ám egy osztrák klubcsapattal vívott előkészületi meccsen megsérült. Élete legszebb sportemlékének a tokiói olimpiai aranyérmét tartotta, ez a medál kárpótolta az elmaradt válogatottságért is. Legemlékezetesebb alakítását a Fiorentína elleni KEK-mérkőzésen nyújtotta, a befejezés előtt öt perccel ő szerezte a továbbjutást jelentő gólt. A győri szurkolók egyik kedvence volt, mindig sportszerű játékáért tisztelték az ellenfelek is.

Pályafutása után éveken át a győri stadion üzemeltetésén dolgozott és az ETO egyik serdülő csapatának edzője volt. 2008. április 26-án hunyt el Győrött. Abban a városrészben, Révfaluban pihen, ahol a labdarúgó pályafutása is elkezdődött.

Kézilabdázó. Olimpikon (Szöul, 1988). A Rába ETO legendás kapusa 1971-től 1990-ig. Olimpiai negyedik helyezett, világbajnoki ezüstérmes, IHF-kupagyőztes, háromszoros magyar bajnok, háromszoros MNK-nyertes. A kezitortenelem.hu kimutatása szerint 76-szoros válogatott, több helyen 100 feletti szerepléssel jegyzik. Magyarországi pályafutása után Ausztriában védett a WAT Margareten csapatában. Osztrák állampolgárságot is szerzett.

Termetével szinte betöltötte a kaput, kiváló reflexekkel rendelkezett. Győrben Horváth Zsolttal kettesben nagyszerű megoldást kínáltak a kapuban az edzőknek. A sportág legjobbjai között tartották számon. Győrben született 1959. június 7-én, közlekedési baleset áldozata lett Örkény közelében, 1998. május 22-én. Az év júniusában töltötte volna be 39. életévét. Ő is a révfalui temetőben nyugszik.

Labdarúgó. Olimpiai bajnok (Tokió, 1964). A Győri ETO játékosa, magyar bajnok: 1963 ősz, bronzérmes 1967. MNK-győztes: 1965, 1966. MNK-ezüstérmes 1964. NB II bajnok 1959/60. BEK-elődöntős 1965.

Békéscsabán született 1935. szeptember 11-én. 1955-ben Győrbe követte János testvérét, aki akkor már a Győri Vasas kapusa volt. Az 1956-os forradalom után együtt hagyták el Magyarországot, Freiburgban játszottak, 1958-ban tértek haza. Ő az ETO-ban folytatta a karrierjét, 1963-ban a bajnokcsapat kapitánya. Aktív részese volt a győri csapat hatvanas évekbeli kiemelkedő teljesítményének. Ennek is köszönhetően bekerült az olimpiai válogatottba, amelynek szintén a csapatkapitánya volt és 1964-ban Tokióban aranyérmet szerzett. A döntőben sérülése miatt nem játszhatott, így érmet sem kapott. Az olimpia után az ETO, valamint a Magyar Olimpiai Bizottság közreműködésével, a NOB engedélyével megcsináltatták számára a medál másolatát. Többszörös B válogatott. Tagja volt a magyar A válogatott szűk keretének is, de pályára nem lépett. Labdarúgó pályafutása után fényes játékvezetői karriert futott be. Két olimpián (1972, 1976), három világbajnokságon (1974 a döntő tartalék bírója, 1978, 1982), két BEK- (1976, 1981), egy KEK- (1979), egy UEFA- (1975), egy Szuperkupa-döntőn (1978) működött. Utána a a FIFA instruktora (1985-1998), FIFA játékvezető-ellenőr (1985–1998), UEFA játékvezető-ellenőr (1985–2005), FIFA Játékvezető Bizottság tagja (1990–1994).

Győrött hunyt el 2018. február 3-án. Úgy tudni, családi okok miatt előbb a nádorvárosi temetőben pihent, majd nem sokkal később a Szabadi úti temetőben kapott díszsírhelyen, mint a város díszpolgára, helyezték örök nyugalomra.

Labdarúgó. Olimpikon (Stockholm, 1912.). A Győri ETO történetének első neves játékosa volt a múlt század elején. Sopronkövesden született 1888. június 1-jén. Győrből a Ferencvárosba igazolt, onnan lett magyar válogatott, tagja volt a stockholmi olimpián ötödik helyezett csapatnak. Pályafutása során egy nagyon rövid időre visszatért Győrbe, miközben játszott a SFAC-ban is, utána azonban újra a fővárosban futballozott. A Ferencvárosban és a magyar válogatottban is sokszor nyújtott emlékezetes teljesítményt a legendás Rumbold–Payer hátvédpár tagjaként. Kiváló szerelései mellett hatalmas lövéseivel is felhívta magára a figyelmet. Többször 50–60 méterről is célba vette az ellenfelek kapuját, gyakran sikerrel. Hosszú éveken át edzősködött Olaszországban, 1955-ben tért haza. Győrött halt meg 1957. augusztus 16-án. Sokáig nem volt ismert ez a dátum, a labdarúgó történeti krónikákban 1956 szerepelt. Az ETO 100 Baráti Kör 2012-ben felújíttatta a nádorvárosi temetőben rossz állapotban lévő sírját, amelyen szerepel az olimpiai öt karika is.

Labdarúgó. Olimpikon (Berlin, 1936). A SFAC játékosa 1913. január 26-án született Sopronban. Téglagyári munkáscsalád sarjaként az Anger-réten kezdett futballozni. A tehetsége már korán megmutatkozott. A soproni futballrajongók által becenevén, Pepsként ismert focista jobbszélsőként lőtte a gólokat és a cselei is híresek voltak. Az 1930-as évektől a világbajnokság a hivatásos, az olimpia az amatőr labdarúgók versenye lett. Soproni II. József néven is futballozott, az 1936-os berlini olimpián is ezen a néven vett részt. A már említett Kőmíves Imrével együtt két soproni játékos járt Berlinben, de pályára néven csak Peps lépett. A magyar csapat az első mérkőzésén 3:0 arányban kikapott a lengyel válogatottól, így gyorsan búcsúzott a tornától. A soproni futballista számára a tizedik nyári olimpia azért is emlékezetes maradhatott, mert megismerkedett az olimpia abszolút sztárjával, a rövidtávfutó amerikai Jesse Owensszel. Bár számos budapesti nagy csapat hívta, sőt a bécsi Rapid is érdeklődött iránta, mindvégig ragaszkodott szülővárosához. A városháza altisztjeként, mint kézbesítő dolgozott. Sopron Sportjáért díjat kapott 1993-ban, nyolcvan éves korában. Szülővárosában hunyt el 2000. május 21-én.  

Birkózó. Olimpikon (Mexikóváros, 1968). Darnózselin született 1943. június 2-án. Győrött az ETO-ban kezdett birkózni, majd 1957-ben átigazolt a helyi Dózsába. A város első világbajnok sportolója lett, 1967-ben Bukarestben kötöttfogásban a 87 kilósok között szerzett aranyérmet. Még abban az évben részt vett a mexikóvárosi előolimpián, ahol ezüstérmes volt. Az olimpián négy fordulót ment, de nem jutott a legjobb hat közé. A világbajnokság megnyerése mellett kétszer volt vb-ötödik, egyszer Európa-bajnoki negyedik helyezett. Négyszeres kötöttfogású magyar bajnok (87 kg), sokszoros válogatott. Az aktív versenyzői pályafutása után a klubjában lett edző, később ügyvezető elnök. Gyógyíthatatlan betegségben hunyt el Győrött 2007. június 15-én. A nádorvárosi temetőben nyugszik. A győri Olimpiai Sportközpont előcsarnokában 2021 decemberében emléktáblát avattak a tiszteletére.