Negyven éve bajnokcsapatot ünnepelt a Győrszentiván

Fennállásának egyik legnagyobb sikerét érte el negyven évvel ezelőtt a Győrszentiván csapata, amikor megnyerte a Győr-Moson-Sopron megyei bajnokságot. 

Már egy évvel korábban is ott álltak a bajnoki cím kapujában, ám akkor az utolsó forduló nem a kék-fehéreknek hozta meg a feljutás örömét. A Győri Elektromos ugyanis egy pontot szerzett a bronzérmes Soproni Vasas otthonában és bár a Győrszentiván 7-2-re kiütötte a Jánossomorját, a villanyosok így egypontos előnnyel megnyerték a bajnokságot. 

Egy évvel később egy fordulóval a bajnokság vége előtt ekképpen festett a táblázat élcsoportja: 1. Soproni Vasas (69-19) 45 pont, 2. Győrszentiván (76-31) 44. 

A Szentiván hazai pályán botlott a Győri KTMF-fel szemben (2-2), míg a soproniak 3-0-ra nyertek a Mofém Vasas otthonában. „A vasasok pontelőnyre tettek szert, és a gólkülönbségük is annyival jobb, mint ellenlábasuknak, hogy már megrendelhetik a bajnoki vacsorát!” - írta akkor a Kisalföld. 

Az utolsó körben a Soproni Vasas a Győr-Ménfőcsanakhoz látogatott. Egy nagyszerű mérkőzésen a hazaiak Hancz, Tenk és Horváth F. góljaival már 3-0-ra vezettek, a Vasasnak csak szépíteni sikerült.

Ezzel szemben a Győrszentiván hazai környezetben fogadta a bronzéremre pályázó Csornát. Sokáig emlékezetes maradt a szentiváni szurkolóknak ez a mérkőzés, és nemcsak azért, mert bajnok lett a csapatuk, hanem azért is, mert színvonalas, nagyszerű mérkőzésen 3-2-re legyőzték a Csornát. A gólokon Varga, Németh, Kiss T., illetve Győrvári és Horváth osztozott. 

Király Ervin volt az 1985-ben bajnokságot nyert csapat gólzsákja és egyik alapembere a csapatban.  

"Az 1984/85-ös szezont megnyertük, amiért köszönetet mondhattunk a Ménfőcsanaknak is. A két téesz elnöke, Sághy Zsolt, illetve Kelemen Vince mindig évődve rivalizáltak egymással, de ez inkább csak az egymás elleni meccseinkre vonatkozott. A Csanak nagyon sportszerűen viselkedett az utolsó fordulóban, három-egyre legyőzte a Soproni Vasast, mi pedig a Csornát három-kettőre, ezzel végre bajnokok lettünk, a Szentiván történetében másodszor. A siker elérésében fontos szerepet volt annak, hogy a pályán kívül is együtt volt a társaság, baráti volt a hangulat a játékosok között. Családostól, feleségekkel, barátnőkkel együtt utaztunk az autóbuszon a mérkőzésekre. Ha jó eredményt értünk el, a hazafelé vezető úton sokat nótáztunk. Az egyik legkedvesebb ez volt, amit talán az indulónknak is tekinthettünk: Szentiváni téesz tizenegy/ Hírük, nevük rettegett/ Győznek, mint a fergeteg/mert vagány gyerekek/ A kapusunk az vagány gyerek/a bekkek csuda jók/ a half sor igen príma/ a csatársor de jó.”

Győrszentivánon kötelez a múlt

A barátság azóta is megmaradt a csapattagok között, a nyári szünet után szeptemberben újra összejönnek a győrszentiváni pályán és egy finom pörkölt mellett nosztalgiáznak majd az "öregedő" fiúk. Szerencsére az egyesület jelenlegi vezetése is ápolja a hagyományokat, a történelem során nem volt ez mindig így.