2025.06.16. 09:00
Győrből vonult vissza a válogatott játékos - A bal keze valóban áldás volt
Győrben fejezte be pályafutását a hetvenszeres válogatott, EHF-kupagyőztes kézilabdázó Balogh Zsolt. Úgy érzi, mindent elért, amit neki ebben a sportágban el lehetett.
Balogh Zsolt a jövőben majd edzőként adná át kivételes tudását.
Fotó: Molcsányi Máté
– Hogy kezdődött, miért pont kézilabda? – kérdeztük a játkospályafutását lezáró Balogh Zsoltot.
– Futballal kezdtem, mert abban az időben a szülővárosomban csak erre volt lehetőségem. Aztán, amikor tíz éves lettem, 1999-ben alakult egy kézilabdaklub Orosházán ahová elkezdtek gyerekeket toborozni. A sportcsarnok mellett száz méterrel laktunk és lementem egy kézilabdameccsre, ahol az osztálytársaim játszottak. Megtetszett és azt mondta hogy jól van a jövő héten én is jelentkezek. Lett egy nagyon szuper nevelőedzőm, Bajusz Józsi bácsi, aki sajnos már nincs közöttünk, s rengeteget köszönhettem neki. Sokszor emlegette, hogy ő már az első edzés után megmondta: ebből a srácból lesz valaki... Igaza lett szerencsére, jókor voltam jó helyen.
– Mikor érezte saját maga, hogy a kézilabdapálya lesz az „otthona”?
– Érdekes, mert három évig fociztam, s állítólag ügyes voltam benne, de ahogy lemenetem az első kézilabdaedzésre, egyből megéreztem a kötődést köztem és a sportág között. Balkezes voltam és annyira passzoltunk egymáshoz, hogy úgy éreztem hogy mintha ezer éve ezt csinálnám. Szerelem volt első látásra, s annyira beleszerettem ebbe a sportba, hogy azóta gyakorlatilag az életem.
– Be is teljesült ez a szerelem, hiszen rendkívül sikeres pályafutást zárt most le. Elégedett azzal, amit a pályán elért?
– Teljesnek – mivel sportolóként mindig a legtöbbre, legjobbra törekszem, s az elégedettség nem szül sikereket –, nem mondanám a karrierem. Van hiányérzetem, de talán sokan nem gondolták hogy válagottságig visszem, évekig a Bajnokok Ligájában szerepelhetek, magyar bajnokságot, nemzetközi kupát nyerek. Az én adottságaim, azon kívül hogy a bal kezem az áldás valóban, nem prezentáltak ilyen sikerekre, nagyon sokat kellett küzdenem, hogy a felépítésemből adódó hiányosságaimat, gyorsasággal, ügyeséggel leküzdjem. Összességében persze elégedett vagyok, úgy terveztem nagyjából ennyi idősen, ilyen szinten hagyhatom majd abba a kézilabdát.
– S mindezt egy eredményes győri időszakkal a háta mögött.
– Valóban, s bár egy újoncnál mindig kérdés, hogy fog elsülni a szezon, minden várakozásomat felülmúlta a szereplésünk. Örülök és büszke vagyok, hogy egy olyan idénnyel zárhatom le a pályafutásom, amely mind számomra, mind a csapatom számára is nagyon jól sikerült.
– Mely időszak volt karrierje csúcsa, s ha egy meccset kellene kiemelnie a sok jó közül, melyik lenne az?
– Mindenképp a szegedi, ahol Juan Carlos Pastor érkezésével nyílt nekem nagyobb szerepkör és ezzel élni is tudtam. Öt éven keresztül stabil első számú játékos voltam a pozíciómban, éreztem a bizalmat. Nehéz egy meccset kiemelni, a bajnoki címet sokáig hajszoltuk, aztán elértük, mégis az EHF-kupa elő-, majd döntője volt az első olyan siker, ami nagyon felrázta a szegedi kézilabdát. Hatalmas élmény volt, egy hétig ünnepeltünk a szurkolókkal.
A sikereket persze ki lehet tenni a vitrinbe, de az igazi értékek, amit a kézilabda adott nekem, azok a barátok, kapcsolatok, melyeket a pályafutásom alatt szereztem.
– Edzőként vagy sportvezetőként képzeli el a jövőjét?
– Elsősorban edzőként, most egy juniorcsapatot veszek át Orosházán, de besegítek az alsóbb korosztályokban is. Hogy aztán majd felnőtt szinten is edzősködöm-e, azt még nem tudom. Van bennem egy olyan tudás, amit azt hiszem, bűn lenne nem átadnom.
Névjegy, Balogh Zsolt
Születési hely, idő: Orosháza, 1989. március 29.
Posztja: jobbátlövő
Klubjai: Every Day KSE (–2005), PLER (2005–2010), SC Magdeburg (2010–2011), Gyöngyös (2011–2012), Pick Szeged (2012–2019), Grundfos Tatabánya KC (2019–2022), Ferencváros (2022–2024), ETO University Handball Team (2024–)
Sikerei: EHF-kupa-győztes (2014), magyar bajnok (2018), magyar kupagyőztes (2019)
