Nyolcvanéves a győri kézisek legendás vezetője, aki Puskás Öcsiéket és Görbiczéket is látta győzni – videó

"Érsekújváron születtem, a Benes-dekrétum miatt három évvel később Győrbe kerültünk a családdal. Az általános iskolát már itt kezdtem el, majd a Révai-gimnáziumban szereztem meg az érettségit. Sportos gyerek voltam, állandóan fociztam a társakkal a Bercsényi-ligetben, valamint a szüleim mindig vittek a meccsekre" – kezdte életútját Fodor Péter, aki az iskolai kézilabdacsapatban kapus volt.

"Akkoriban a börtön mellett volt a kézilabdapálya, apám az ügyészségen dolgozott, és az ablakból néztem mindig a meccseket. A régi Textiles-pályán ötezerötszáz ember szurkolt, még a villanyoszlopokon is lógtak egy Textiles–ETO mérkőzésen. A szurkoláson keresztül szerettem meg a kézilabdát. Később a honvédségnél kispályás focit is játszottam. Az ETO focicsapat minden meccsére utaztam, 1963-ban Hidegkuti Nándi bácsi volt az edző, ekkor nyertük a félfordulós bajnokságot. Az ETO Baráti Körnek is tagja voltam, majd Jakab Lajos a kézilabdázók szakosztályvezetője csábított át hozzájuk. A férfi kézilabda-meccseken előbb szurkoló voltam, majd utazásszervező lettem" – folytatta az ünnepelt, akinek egyik legnagyobb élménye az ETO focicsapatának BEK-elődöntője volt a Benfica ellen.

Fodor Péter a helyszínen látta a legendás magyar-angolt

"Itt kezdődött az NDK-s munkakapcsolat-program. Ki lehetett menni pár évre dolgozni, jelentkeztem is, de az indulás előtt pár nappal behívtak Pápára katonának. 1967. november 26-án vonultam be. Nagyon jó helyem volt, aztán a Megyei Kiegészítő Parancsnokságon kerestek az ügyviteli részlegre vezetőt, végül odakerültem, ahol 1995-ig dolgoztam. Akkor már ott voltam a kézilabda mellett, 1991 körül már technikai vezetőként dolgoztam. Jakab Lajos és Vanyus Attila elnök többször is megkérdezte, miért nem megyek már el nyugdíjba, és jövök át hozzájuk, decemberben lesz harminc éve , hogy beadtam a derekam... A Megyei Kézilabda Szövetségben is közel három évtizedet töltöttem el, versenyigazgatóként dolgoztam, a megyei bajnokságok szervezése, a fegyelmi ügyek mind hozzám tartoztak. Tizenhét évig voltam az ETO női felnőttcsapatánál, technikai vezetőként bejártam az egész világot a csapattal. Nagyon szerettem utazni. Azután az ETO utánpótlásába kerültem, és azóta is ott dolgozom" – foglalta össze pályafutását Fodor Péter, aki a győri zöld-fehérek első BL-győzelménél a hazai – ami Veszprémben volt – meccsen versenybíró volt, így testközelből élhette át a csodás pillanatot.

Peti bácsi a mai napig ott van az arénában. Általában délelőtt megy be, de ha valamilyen korosztályos meccs van, akkor délután bukkan fel a csarnokban, ahol amellett, hogy mindenkivel megtalálja a hangot, azért elég kritikus is tud lenni.

"Ha olyan dolgot látok, ami nem tetszik, vagy nem úgy van, ahogyan lennie kell, nem állom mg, hogy ne szóljak, ne lépjek közbe. Tartom, hogy rend a lelke mindennek. Teljesen mindegy, hogy BL- vagy utánpótlás-mérkőzésről van szó, a szabályt be kell tartani.

A munkában, valamint a magánéletemben is szókimondó vagyok, de nem szeretek senkivel konfliktusba kerülni. Korábban hívtak több helyre is dolgozni, de nem volt okom máshova menni. A klub igazi családként működik, jól érzem itt magam, és köszönöm a vezetőimnek, hogy a mai napig itt lehetek, dolgozhatok, sokat jelent ez nekem. Közhelyesnek tűnik, de tulajdonképpen ez a munka éltet" – mondta Fodor B. Péter, akinek egyik kedvenc állata a szamár, komoly plüssgyűjteménye jött össze az évtizedek során.

„Párom már többször mondta, hogy többet haza ne merjek hozni” – tette hozzá nevetve a születésnapos.

 Az említett első BL-arany a Larvik ellen 2013-ban: