Gáspár nem árulta el, marad-e Sopronban

A kiváló szakember a döntő ötödik meccsén tapasztalható, téttel járó feszültségről azt mondta, a legfontosabbnak az tűnt, hogy valahogy oldják azt. 

„Ilyenkor teljesen normális, ha a fejekben megfordul a mi lesz, ha nem sikerül kérdés. Igyekeztem önbizalmat adni a játékosoknak, és próbáltam észszerű, jó instrukciókkal ellátni őket a mérkőzés során. Az ötödik meccs reggelén elég feszült voltam, aztán sikerült ezt oldanom, és higgadtabban érkezem meg a csarnokba, mint ahogy korábban éreztem magam. Két kőkemény, jól felkészített, remek sportemberekből álló csapat küzdött az aranyéremért. Mindkét fél nagyon akarta a győzelmet. Emiatt is különleges a siker, mert kiváló ellenfelet sikerült legyőzni, és minden tiszteletem a DVTK-é is. Tényleg hatalmas harc zajlott. A negyedik és ötödik meccs között nem volt hetven óra, és a Miskolc-Sopron távolság is nyomot hagyott a mérkőzés színvonalán” – fogalmazott Gáspár Dávid, aki kitért arra is, hogy őszintén hitt abban, hogy a Sopronban elveszített harmadik meccs után, 1–2-es állásnál, meg tudják fordítani a párharcot.
„Nyilván közvetlenül a mérkőzés után csüggedt és csalódott voltam, és persze a csapat is így érezte magát. Viszont azt is tudtam, hogy a párharc az egyik fél harmadik győzelméig tart, vagyis van esélyünk. Lehet, hogy éppen elmerültünk az iszapban, de éreztem, ha találunk egy szalmaszálat, amibe bele tudunk kapaszkodni, kimászhatunk belőle. Tényleg nagyon tudatosan, egységesen fordultunk a jó irányba. Amikor beültünk a buszba a negyedik összecsapás előtt, és elindultunk Miskolcra, mindenki azt érezte, meg tudjuk csinálni” – emelte ki a vezetőedző, aki azt viszont nem árulta el, hogy marad-e Sopronban: