Hatvan éve játszott az ETO a Benfica ellen + szenzációs videó

A bajnokság megnyerése után majdnem egy évvel, 1964 őszén kupalázban égett Győr, hiszen az ETO először léphetett ki európai kupaporondra, ráadásul mindjárt a Bajnokcsapatok Európa Kupájában indult. 

Az 1963-as fél idényes bajnokság megnyerése után majdnem egy évvel, 1964 őszén kupalázban égett Győr, hiszen az ETO először léphetett ki európai kupaporondra, ráadásul mindjárt a Bajnokcsapatok Európa Kupájában indult. A Chemie Leipzig, a Lokomotív Szófia és a DWS Amsterdam legyőzése után a római Quirinal Szálló dísztermében 1965. március 23-án délben megtartott ceremónián elsőként a Győri Vasas ETO nevét húzták ki, majd nyomban utána a Benficáét, így a világ egyik legjobb csapatával kellett felvenni a küzdelmet. 

Hatalmas érdeklődés kísérte a magyarországi mérkőzést, ezért a klub vezetése úgy határozott, a szűkös győri pálya helyett a nagy befogadóképességű Népstadionban rendezi meg az összecsapást.

Érdekesség, hogy a portugálok Bécsből autóbusszal érkeztek meg Budapestre és az ETO-val együtt a Royal Szállóban laktak. 

A 70 ezer néző megtöltötte a Népstadion lelátóit, amikor a két csapat kifutott a pályára. Sokan még ma is kívülről fújják a két tizenegyet:

• ETO: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Keglovich, Győrfi, Soproni, Korsós, Povázsai. 
• Benfica: Costa Pereira – Cavem, Germano, Raul, Cruz – Peridis, Coluna – Augusto, Torres, Eusebio, Simoes.

- Hatalmas élmény volt ennyi világsztár ellen játszani. A portugálok remekül bántak a labdával, minden mozdulatokon érződött a tudatosság, a szép, de eredményes játékra törekvés. Tóth Laci több alkalommal is brillírozott a háló előtt, a tizenkilencedik percben viszont megsérült. Egy összecsapásnál Eusebio megrúgta és percekig ápolni kellett. Úgy tűnt, nekem kell beállnom a helyére, már le is vetettem a mezemet. Szerencsére sikerült Tóth Lacit meggyógyítani, így »megúsztam« ezt a beugrást - emlékezett anno Palotai Károly. 

„A meccs egyik (a sok száz közül) számomra felejthetetlen pillanata, hogy a Toresszel összeütköző győri kapus, Tóth László levetett fekete kapusmezét néhány másodpercre a kezembe foghattam (egészen addig, amíg a helyére kapuba álló Palotai Károly el nem vette tőlem, s magára nem húzta...), s közvetlen közelről nézhettem, hogyan tesz kilencvenperces futballcsodát egy majdnem teljesen kopasz középhátvéd, bizonyos Germano, akihez hasonlítható jó futballistát azóta sem láttam...” (Lakat T. Károly: Apám regénye avagy egy edző a Tizedes utcából).

A győriek sorsa a 72. percben pecsételődött meg, amikor Torres átadása után Augusto a hálóba lőtt. Még az utolsó percben is volt egyenlítési lehetősége az ETO-nak, de Korsós elrontotta a százszázalékos helyzetet. Ritkán látható nagy iramú mérkőzésen a világ egyik legjobb klubcsapatával szemben egyenrangú ellenfél volt az ETO. Nemhiába írta az akkori Képes Sport: „Csillagos tízest érdemel péntek esti teljesítményéért a Győr együttese.”

A visszavágóra indulás előtt az utolsó éjszakát Ferihegyen töltötte a csapat. A korai indulás miatt álmos társaság szállt fel az IL–18-asra, amely Frankfurtig vitte a csapatot. Onnan Párizson át vezetett az út Lisszabonba. 

- Itthon és kint is mindenki az ETO tisztes szereplésében reménykedett. Különösebb illúziókat már nem tápláltunk ugyan a döntőbe jutást illetően a fenomenális Benficával szemben, de abban biztosak voltunk, hogy nem adjuk könnyen magunkat. Hidegkuti edző taktikai okokból változtatott az összeállításon, Szániel kapta a tízes mezt, Győrfi pedig kimaradt a csapatból. Az utasításnak megfelelően Máténak Eusebiót, Szánielnek Torrest, Soproninak pedig Colunát kellett őriznie. Már-már úgy tűnt, sikerül megúszni a mindig kritikus első félórát, amikor Eusebio megszerezte a vezetést a portugáloknak. Ezzel mintegy riadót fújt a piros-fehéreknek, akik megállíthatatlanul száguldoztak a pályán. A következő percekben Torres kétszer, Eusebio egyszer talált a kapunkba és az első félidő végére kialakította a végeredményt.

A második játékrész csupán formalitás volt, a hazaiak ünnepelték a döntőbe jutást, a győriek pedig megpróbálkoztak a szépítéssel – hiába. A portugálok elérték a célt és bejutottak a fináléba – ahol aztán 1-0-ra kikaptak az olasz Internazionalétól –, míg a győriek a várakozás felett teljesítettek a négy közé jutással. 

Az ETO mérkőzéseinek jegyzőkönyvei

1965. április 30. 
Benfica–Győri Vasas ETO 1–0 (1–0) 
Budapest, Népstadion, 80.000 néző. V.: Hansen (dán). 
Benfica: Costa Pereira – Cavem, Germano, Raul, Cruz – Peridis, Coluna – Augusto, Torres, Eusebio, Si 
moes. Edző: Schwartz Elek. 
ETO: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Keglovich, Győrfi, Soproni, Korsós, Povázsai. Edző:  
Hidegkuti Nándor. 
Gsz.: Augusto. 

1965. május 6. 
Benfica–Győri Vasas ETO 4–0 (4–0) 
Lisszabon, Estadio Luz, 60.000 néző. V.: Kitabdijan (francia). 
Benfica: Costa Pereira – Cavem, Germano, Raul, Cruz – Peridis, Coluna – Augusto, Torres, Eusebio, Si 
moes. Edző: Schwartz Elek. 
ETO: Tóth – Kiss, Orbán, Tamás – Palotai, Máté – Keglovich, Soproni, Korsós, Szániel, Povázsai. Edző:  
Hidegkuti Nándor. 
Gsz.: Eusebio és Torres (2–2).